„Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni...?” Ézs 5,1–7
„Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni...?" (4). Nem a gazdán múlt, hogy a szőlő a gondoskodást, az égből és a földből kapott tápanyagokat nem gyümölcstermésre, hanem a maga növesztésére fordította. Végleg a pusztulás vár a kertre, vagy akad benne egyetlen romlatlan tőke még? Készüljünk hálás szívvel a nemes hajtás (Ézs 6,13) karácsonyi megjelenésére. Aki őbenne marad, az terem sok gyümölcsöt (Jn 15,5).
RÉ 326 MRÉ 194
„…akik megízlelték a jövendő világ erőit, de elestek…” (Zsidók 6,1-12) Zsidók 6,1-12
„…akik megízlelték a jövendő világ erőit, de elestek…” (Zsidók 6,1-12) Milyen értelemben van itt szó elesésről, visszaesésről? – 1. Jézus Krisztus üdvbizonyosságot ajándékozott övéinek, minden körülmények között (9). Jézus Krisztusban szabadok vagyunk bűntől, betegségtől, haláltól; szabadok vagyunk minden hívő „produkciótól”, tartalmatlan vallási szertartásoktól; szabadok vagyunk az örök ítélettől (1-2). Szabadok vagyunk, hogy örömhírt hirdessünk, és hogy nemet mondjunk minden gonoszra. – 2. Lehetetlen, hogy ha valaki megismerte az üdvösség nagykorú szabadságát, az újból a keresztyén kiskorúság igájába hajtsa a fejét, vagy pedig visszaéljen a Jézus Krisztus drága véren szerzett kegyelmével. – 3. Igen, lehetetlen! Ezért nem félünk, amikor „szuperhívő testvérektől és közösségektől” figyelmeztetést kap az Ige népe: nincs bennetek hit, élet. Éppen ezek akarnak visszarántani a „régibe”, az üdvbizonyosság nélküli bizonytalanság kiskorúságába – 4. Lehetetlen ugyanis, hogy akikkel az Úr megismertette, örök, kiválasztó kegyelme által önmagát, azok kegyességek, tanok martalékává legyenek (4-6). Az elbukás itt nem erkölcsi értelemben értendő, hanem az üdvbizonyosság értelmében.*
___
* A teljes magyarázat:
Milyen értelemben van itt szó elesésről, visszaesésről? Ezt azért fontos tisztázni, mert azt hangsúlyozza az Ige, hogy azok számára, akik már egyszer megismerték az eljövendő világ erőit, lehetetlen hogy esetleges elbukásuk után ismét megújuljanak (4-6). Önmagában félelmetes ez a gondolat. Ezért fontos, hogy pontosan, jól értsük.
– 1. Jézus Krisztus üdvbizonyosságot ajándékozott övéinek, minden körülmények között (9). A mennyei világ erőiből részesültünk, amikor a feltámadott Urat megismertük. Ez persze látszik egész életünkön, noha e testben soha nem leszünk tökéletesek (10-12), bár törekszünk rá (1). Jézus Krisztusban szabadok vagyunk bűntől, betegségtől, haláltól; minden hívő „produkciótól”; szabadok vagyunk a képmutató és holt farizeusi cselekvésektől, az önmagában üres, külsőleg gyakorolt, tartalmatlan vallási szertartásoktól; szabadok vagyunk az örök ítélettől (1-2). Szabadok vagyunk, hogy örömhírt hirdessünk, és hogy nemet mondjunk minden gonoszra.
– 2. Lehetetlen, hogy ha valaki megismerte az üdvösség nagykorú szabadságát, az újból a keresztyén kiskorúság igájába hajtsa a fejét, vagy pedig visszaéljen a Jézus Krisztus drága véren szerzett kegyelmével. Ezért nem félünk, amikor „szuperhívő testvérektől és közösségektől” figyelmeztetést kap az Ige népe: nincs bennetek hit, élet, irgum-burgum; nézzetek ránk, így kell hinni és élni. Éppen ezek akarnak visszarántani a „régibe”, a kiskorúságba, az üdvbizonyosság nélküli bizonytalanságba, ahol majd ők akarnák megmondani, osztogatni az üdvösséget. Nem!!! Nekünk már üdvösségünk van.
– 3. Lehetetlen ugyanis, hogy akikkel az Úr megismertette, örök, kiválasztó kegyelme által önmagát, az kegyességek, tanok martalékává legyen (4-6). Az elbukás itt nem erkölcsi értelemben értendő, hanem az üdvbizonyosság értelmében. Éppen ezek a szuperhívő kiskorú kegyesek vigyázzanak! Több ilyennek prófétai hangon meg kellene egyszer mondani, hogy az a bajod, hogy noha folyamatosan emlegeted az Igéket, a tanítást, az Urat, de még nem tértél meg, az ó-embered tarol mindent.