előző nap
következő nap

„Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már!” Ézs 5,8–30

8 Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban! 9 Ezt hallottam a Seregek Urától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. 10 Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! 11 Jaj azoknak, akik már reggel is ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket. 12 Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg. 13 Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak előkelői, a köznép pedig szomjan eleped. 14 Ezért tátja ki torkát a sír, mérhetetlen nagyra fölnyitja a száját. Odakerül az előkelő és a köznép, a zajongók és a vigadozók. 15 Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a halandónak, a kevély tekintetű embereknek meg kell alázkodniuk. 16 De magasztos lesz a Seregek Ura, mikor ítéletet tart, és a szent Isten megmutatja szentségét, mikor igazságot tesz. 17 Bárányok legelnek ott, mint a legelőkön, a gazdagok romjain kecskék keresgélnek. 18 Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket szíjakkal, mint valami kocsit, 19 akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg! 20 Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják, akik azt állítják a keserűről, hogy édes, az édesről pedig azt, hogy keserű! 21 Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. 22 Jaj azoknak, akik a borivásban hősök, és vitézek az italok keverésében, 23 akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát. 24 Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek Urának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. 25 Ezért lobbant haragra népe ellen az Úr, kinyújtja kezét, és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint utcán a szemét. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 26 Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld széléről, és az sietve, gyorsan ott terem. 27 Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. 28 Nyilai kifenve, íjai mind felajzva már. Lovainak patája mintha kova volna, kerekei olyanok, akár a forgószél. 29 Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint a fiatal hímek, morog, és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül. 30 Rámordul azon a napon, mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget lát és nyomort: ahol világos volt, elsötétül minden a viharfelhőktől.

„Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már!” (19). Sokféle bűnünk közül az ígéretekben kételkedő, hitetlen türelmetlenség az egyik. Ne siettesd Isten ítéletét, mert az sosem csak másokat érint. Inkább imádkozzunk a nép megtéréséért, a türelmes Isten haragjának elfordulásáért. Hátha történik közben valami váratlan, ami meg- változtatja azt, ami pedig elkerülhetetlennek látszik. Boldog, aki nem hiába vár az egészen új helyzetet teremtő Fiúra.

RÉ 327 MRÉ 203

„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…” (Zsidók 6,13-20) Zsidók 6,13-20

„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…” (Zsidók 6,13-20) – 1. Most éljük át igazán a bábeli zűrzavart, az ebből fakadó káoszt: mindenki mondja a magáét; a másikét pedig nem hallja. Barth Károly említi az „Ember és embertárs” című írásában, hogy legtöbb szavunk felelőtlen és barbár szó, amely figyelmen kívül hagyja a másik embert, mert eleve nem az Isten Igéjéből táplálkozik. Így lesz életünk Lélektelen és lelketlen. – 2. Egyetlen „Valaki” van még, aki nemcsak szól, hanem azonnal cselekszi is azt, amit kimondott: Igéje szó és tett egyszerre. Karácsonynak éppen ez az üzenete: Isten megígérte, hogy Megváltót küld nekünk; amint megígérte, azonnal elkezdte ígéretét beteljesíteni. – 3. Számunkra, Jézus Krisztusban már beteljesedtek az ígéretek. Ne legyünk tehát türelmetlenek a részletek beteljesedésével kapcsolatban, mert a megváltás már a miénk (15). – 4. Figyeljünk Isten naponta megszólaló Igéjére, mert Ő mindig önmagára esküszik, amikor szól. Kell-e ennél nagyobb kezesség (16-17), kell-e ennél nagyobb bátorítás (18), kell-e ennél biztosabb reménység, amely ezen az életen is túlmutat (20); sőt, ebben az életben is erős horgony (19).*

___

* A teljes magyarázat:

Ahogy fejlődnek a tömegkommunikációs eszközök, és gyakorlatilag mindenki felelősség nélkül mondhatja a magáét, úgy értékelődik le a kimondott szó és benne rejlő gondolat.

– 1. Most éljük át igazán a bábeli zűrzavart, az ebből fakadó káoszt: mindenki mondja, mondja, mondja; a másikét pedig nem hallja, nem is akarja meghallani. Egyre több olyan ismerősöm van, aki órákon keresztül mondaná nekem a sajátját, de amikor levegőt vennék, hogy válaszoljak, arra már nem kíváncsi. Barth Károly említi az „Ember és embertárs” című írásában, hogy legtöbb szavunk felelőtlen és barbár szó, amely figyelmen kívül hagyja a másik embert, mert eleve nem az Isten Igéjéből táplálkozik. Így lesz életünk Lélektelen és lelketlen.

– 2. Egyetlen „Valaki” van még, akinek hitelt adhatunk, akinek szava életünk szilárd horgonya, még a viharzó tengeren is. Ő az, aki nemcsak szól, hanem azonnal cselekszi is azt, amit kimondott: Igéje szó és tett egyszerre. Karácsonynak éppen ez az üzenete: Isten megígérte, hogy Megváltót küld nekünk; amint megígérte, azonnal elkezdte ígéretét beteljesíteni. Karácsony az Ábrahámnak, és minden népnek (1Mózes 12,3) tett ígéret beteljesedése (13). Isten szava, ígérete magában hordja a beteljesedés csíráját mindenkor.

– 3. Számunkra, Jézus Krisztusban már beteljesedtek az ígéretek. Mi a beteljesedett ígéretek gyermekei vagyunk, akiket gazdagon megáldott az Isten (14). Ne legyünk tehát türelmetlenek a részletek beteljesedésével kapcsolatban, mert a megváltás már a miénk (15).

- 4. Figyeljünk Isten naponta megszólaló Igéjére, mert Ő mindig önmagára esküszik, amikor szól. Kell-e ennél nagyobb kezesség (16-17), kell-e ennél nagyobb bátorítás (18), kell-e ennél biztosabb reménység, amely ezen az életen is túlmutat (20); sőt, ebben az életben is erős horgony (19).

– 5. Mi nem sodródunk, bár erősek az áramlatok, és félelmetesek az örvények körülöttünk. A balatoni vitorlások lehorgonyozva nyújtják a legszebb látványt, kikötve, partot érve; ha pedig jön a tél, akkor gondosan kiemelik őket a hideg vízből, mert a fagy szétroppanthatja azokat. Amikor a szelek szárnyán suhannak, az „életüknek” csak kis hányada. Azért, hogy futhassanak a vízen, ahhoz kell a horgony, kell a part, és télen kell a biztos szárazföld. Bizony, karácsonyi üzenet ez: a Jézus Krisztusban kapott reménység lelkünk biztos és erős horgonya.