előző nap
következő nap

„Itt vagyok, engem küldj!” Ézs 6

1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. 2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. 3 Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. 5 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! 6 Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. 8 Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! 9 Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10 Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. 11 Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak és lakatlanok nem lesznek a városok, a házak elhagyatottá nem lesznek, a föld pedig pusztává nem válik. 12 Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. 13 Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!

„Itt vagyok, engem küldj!" (8). Ézsaiás látomásának rövid leírása prófétai elhívásáról mindig mélyen megérinti a bibliaolvasót. Átéljük a tisztátalanságunk miatti félelmet, a megtisztítás csodáját, a meglepetést a szabad választást kínáló kérdés miatt: „Kit küldjek el?" Nem volt könnyű ítéletet hirdetővé válni a nép előtt. Magasztaljuk ma a Fiút, aki még az ítélet elszenvedését is engedelmesen vállalta a nép helyett: Itt vagyok, engem küldj!

RÉ 318 MRÉ 190

„…igazság királya…, békesség királya…” (Zsidók 7,1-10) Zsidók 7,1-10

„…igazság királya…, békesség királya…” (Zsidók 7,1-10) Melkisédek olyan, mint Jézus Krisztus, mert neve az igazságra, királysága a békességre utal (1-2).* – 1. Jézus Krisztus az igazság királya (2), aki igazságosan uralkodik, közli velem igazságát, bűnbocsátó szeretetével pedig megmutatja rajtam igazságát; ezzel az irgalmas igazsággal pedig lehetetlen visszaélnie annak, aki ebben részesült. – 2. Jézus Krisztus a békesség királya (2), akinek hatalma van a külső békesség munkálásában ugyanúgy, mint a belső békesség fenntartásában; akkor is, amikor a külső békességért még küzdeni, harcolni kell. Az Ő eljövetele azonban a menny békességének előíze. Ott majd zavartalan, de nem unalmas békességünk lesz Istennel, önmagunkkal és egymással. – 3. Jézus Krisztus az örök élet királya. Amit a lévita papok áldozatai nem tudtak megoldani, ezért újra és újra bemutatták az engesztelés áldozatát: azt a karácsonykor született Jézus Krisztus halálból való feltámadása elrendezte. Őróla ugyanis bizonyosságunk van, hogy él (8).**

___

* Egykor Ábrahám találkozott egy Melkisédek nevű királlyal és pappal, aki megáldotta őt, Ábrahám pedig tizedet adott neki mindenéből (1-2). Melkidésekről többet nem tudunk (3), csak annyit, hogy Sálem királya volt (1).

** Az Ő áldása mindenre elégséges, mi pedig nemcsak tizedünket, hanem mindenünket átadjuk Őneki, hiszen az örök élet ajándéka által úgyis minden a miénk; vagyis nem veszíthetünk (Zsoltárok 25,1-3).