(21) „…régen megtértek volna…” (Máté 11,20-24)* – 1. Ez az Ige megtérésre hívja azokat, akik gazdagon megtapasztalták az Isten kegyelmét, csodáit, közelségét, de ezt természetesnek vették, nem pedig Isten ajándékaként fogadták el. Ide tartoznak azok is, akik állandóan panaszkodnak, és nem veszik észre, hogy mennyi mindenük van. Tehát nem csupán Korazin, Bétsaida, Kapernaum, hanem még inkább mi, mai „elkényeztetett nyugatiak” érezhetnénk magunkat eltalálva a prófétai Igék hallatán (20-21). – 2. Ez az Ige megtérésre hívja azokat, akik az Isten nevét, Igéit folyamatosan emlegetik, de valójában nem tértek meg, hanem önhittek, saját kegyességükben, vallásos teljesítményükben, erkölcsösségükben, teológiai tudásukban bíznak. Félre ne értsük, mindezek nagyon fontosak, de nem ezek tartják meg az embert. – 3. Ez az Ige persze megtérésre hívja azokat is, akik láthatóan, tetten érhetően istentelenül élnek; tehát nem menti fel Tíruszt és Szidón kereskedő városait, vagy a megtévedt Sodomát. „Pokol” az életünk, annak minden mélységével (23), vagyis ítélet alatt vagyunk mindaddig (22), amíg bele nem vetjük magunkat az Úr kegyelmébe, mint gyermek az apja ölébe.

* – 1. Ez az Ige megtérésre hívja azokat, akik gazdagon megtapasztalták az Isten kegyelmét, csodáit, közelségét, de ezt természetesnek vették, mint akiknek ez jár, nem pedig Isten ajándékaként fogadták el. Ide tartoznak azok is, akik állandóan panaszkodnak, és nem veszik észre, hogy mennyi mindenük van, még a legnehezebb helyzetekben is. Tehát nem csupán Korazin, Bétsaida, Kapernaum, hanem még inkább mi, mai „elkényeztetett nyugatiak” érezhetnénk magunkat eltalálva a prófétai Igék hallatán (20-21), hiszen Sodoma megtért volna a „sok csoda”, „ajándék” láttán, amit mi kaptunk (23); minket mégis csak távolabb és távolabb sodort a tartós „békesség és jólét” az Úrtól.