előző nap
következő nap

„Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz” Ézs 57

Olyan sokfelé keresik az emberek a boldogságukat, s mégis olyan kevés a boldog ember. Pedig Isten akarata is az, hogy boldogok legyünk. Ezért is hívja fel figyelmünket arra, hogy nála keressük a boldogságot. „Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz" (12) – olvastuk, és a Bibliában meg is mondja nekünk. De ahhoz, hogy mi valóban boldogok lehessünk, nem elég elolvasni azt, amit a Bibliában Isten nekünk elmond. Szükség van arra, hogy az igének cselekvői is legyünk.

RÉ 152 MRÉ 160

1 Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, 2 de békességre jut; fekvőhelyén megpihen, aki egyenes úton járt. 3 Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok, hűtlen és parázna fajzatok! 4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen hűtlen gyermekek vagytok, hazug fajzatok, 5 akik a cserfák mellett bujálkodtok, minden zöldellő fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban! 6 A patak sima köveit tetted örökségeddé, azokat választottad osztályrészedül. Italáldozatot is bemutatsz nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak? 7 Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni. 8 Az ajtó mögé, az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele. 9 Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig. 10 A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. 11 Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?! 12 Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te művelsz, az nem használ neked. 13 Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen. 14 Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat! 15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. 16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. 17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő azonban elpártolt tőlem, és ment a maga feje után. 18 Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. 19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt! 20 De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. 21 A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." (Máté 11,25-30) Máté 11,25-30

(28) „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” (Máté 11,25-30) Jöjjetek, hangzik a hívás (28). De az jöhet, akit vonz az Atya. Vannak ugyanis olyanok, akik elől elrejti Isten az Ő igazságát (25), és vannak olyanok, akiknek ezt kijelenti; - mert ezt Ő így tartotta jónak (26), a Jézus Krisztusban (27). Sok bölcs és értelmes nem jut az örökkévaló lényeg közelébe, és sokan, akik a világ szemében erőtlenek és megvetettek, kapják a mennyei kincseket (1Korinthus 1,27-29). Gyermekké kell lenni; olyanná, aki felnőttként is tudja, bármennyire „ugrál és futkos”, és ebben majd „kidől”; akkor lesz Valaki, aki örökkévaló szeretettel gondoskodik róla. Kegyelmi állapotban van az olyan ember, aki láthatóan elfárad és megfárad, akit láthatóan sok minden bántóan fáraszt ebben a világban. Mindez mennyei jel, hogy az ilyen ember jöhet, sőt már úton van az Úr felé, hogy megnyugodhasson az Ő közelében. Ehhez az utazáshoz pedig „igát”, erőt, alázatot és szelídséget kap (29).*

___

*

- Sok itt a bölcs, az okos, a tehetséges és a szép (25). Szereti, tiszteli őket a világ; sokaktól tartanak is, mert nincs veszélyesebb, mint amikor valaki tudja is magáról, hogy ő okos, tehetséges és szép. Az ilyenek még a fáradt alázat köntösében is tudják és ki is használják ezt, nem szándékosan is, a maguk javára. Tudom, ezek általánosságok, de ezer konkrétumot említhetnék.

- Még kínosabb, ha valaki nem okos és bölcs, de ezt gondolja magáról.

- A mi Urunk hangsúlyozza, hogy Isten kijelentése nem a világ szerinti bölcseké és értelmeseké, hanem azoké, akik olyanok, mint az a kisgyermek, aki tudja, hogy mindenben a szüleire szorul. Aki felnőttként is megmarad, teológiai értelemben gyermeknek (25). Kegyelmi állapot ez, a rászorultság állapota. Isten előtt nem lehetek magabiztos; és nem baj, ha ez a rászorultság az emberek előtt is látszik rajtam, még ha kockázatos is. Az alázat, a szelídség láthatóságának krisztusian kockázatos felvállalása ez (29).

- Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek (25); és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket (1Korinthus 1,27-28).