előző nap
következő nap

„Nekem az olyan böjt tetszik...” Ézs 58

1 Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke! 2 Ők mindennap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat. Úgy tesz ez a nép, mintha igaz módon élne, és nem hagyta volna el Istene törvényét: döntést kérnek tőlem az igazságról, szeretnék Istent a közelükben tudni. 3 Miért böjtölünk – kérdik –, ha te meg sem látod, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, és az embereiteket mind munkára hajszoljátok. 4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. 5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának? 6 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. 9 Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10 ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11 Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12 Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13 Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, 14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. – Az Úr maga mondja ezt.

„Nekem az olyan böjt tetszik..." (6) – mondja az Úr. Isten fantasztikus ígéreteket csatol a böjthöz. Erről szól igeszakaszunk második fele. De Istennek egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan böjtölsz. Bár az emberek szeretik azt hinni, mindegy, hogyan tiszteljük Istent („Örüljön neki, hogy egyáltalán tiszteljük őt!" – gondolják), de Isten mást mond. Az ő ígéretei csak akkor érvényesek, ha úgy tiszteljük, úgy böjtölünk, és úgy élünk, ahogy az neki tetszik.

RÉ 377 MRÉ 161

„…megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.” (Máté 12,1-8) Máté 12,1-8

(1) „…megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.” (Máté 12,1-8) A tanítványok éheztek, ezért szombaton elkezdték tépdesni a kalászokat, és megették a búzaszemeket, ami „aratásnak” számított, ez pedig a nyugalom napján tilos volt (1). Tegyük egymás mellé: éheztek és tépdestek; fájt és kiáltottak, mint Jób; hiába vártak és görcsbe rántotta őket reménytelen türelmetlenség; megalázták, bántották őket és indulatosan visszavágtak. Isten teljes Igéjére tekintve kimondhatjuk, hogy egyiket sem szabad; és mégis van egy pont, amin túl „elszakad a cérna” és ez felülír minden szabályt. Milyen hatalmas evangélium szólal meg itt: mi emberek legfeljebb csak a felszínen tudunk mozogni, mint a farizeusok, és jóságunk, szentségünk ennyiből áll: hangsúlyozzuk, mit nem szabad, mindig viselkedni kell, „szent” dolgokban különösen (2). Jézus Krisztus azonban ennek az ellenkezőjét hangsúlyozta, isteni nagyságával (6) azt a mérhetetlenül többet, amit mi gyarló értelemmel és szűk szívvel fel sem foghatunk. Jézus Krisztus Ura minden szabálynak (8), ezért Ő azt hangsúlyozza, hogy mit szabad, mert Őbenne mi is szabadokká leszünk, még a halál árnyékának völgyében is.*

___

* - Mikor, mit szabad és mit nem szabad; hogyan van ez a „szent” dolgokban; és ki igazít el bennünket helyesen ezekben?

- Valóban, ebben a világban, a másik ember iránti szeretetünk és a külső rend miatt viselkedni kell; de Isten előtt nem kell viselkedni, mert Ő új szívet ad nekünk. Őelőtte mindenféle evilági fáradt gőzt kiengedhetünk. Odaát pedig erre már nem lesz szükség.

- A „szent” dolgok sem önmagukért szentek, hanem az emberért (3-5), mert Isten irgalmasságot akar és nem áldozatot; enyhülést éhezőknek, testi és lelki szenvedőknek, amíg megszűnik a sokféle gyötrelem.

- Vagyis időnként ki kell lépni a keretből, ez mennyei tapasztalat; hogy ebben a világban, a szent és rendezett keretben megálljon az életünk.