előző nap
következő nap

„...a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől” Ézs 59

1 Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, 2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. 3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. 4 Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek. 5 Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik: amikor felnyitja, vipera bújik ki belőle. 6 Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak abba, amit készítettek; amit készítettek, csak bajt okoz, erőszakos tetteket követnek el. 7 Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás jelzi az útjaikat. 8 A békesség útját nem ismerik, eljárásuk soha nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, az békét nem ismer. 9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak. 11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk. 12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. 13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt. 14 Háttérbe szorul a törvény, távol marad az igazság, elbukik a hűség a tereken, és a becsület nem érvényesül. 15 Odalett a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend. 16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta. 17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, a szabadítás sisakja volt a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá. 18 Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek. 19 Félni fogják az Úr nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten, amikor eljön, mint egy sebes folyam, amelyet az Úr szele korbácsolt föl. 20 De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. 21 Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr.

„...a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől" (2). Az ember Istent hibáztatja élete fájdalmai miatt, pedig a fájdalmak oka saját bűnünk, mely eltávolít minket Istentől. Isten viszont közel jön, és szabadítást ígér. „...eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez" (20). A bűn messzire lökött, Isten viszont Jézusban közel jött. Nekünk már csak egy dolgunk maradt: a megtérés. Ha ezt megtesszük, örökké élvezhetjük majd Isten közelségét.

RÉ 206 MRÉ 303

„…ahol volt egy sorvadt kezű ember.” (Máté 12,9-21) Máté 12,9-21

(9) „…ahol volt egy sorvadt kezű ember.” (Máté 12,9-21)* Döbbenetes, hogy a sorvadt kezű ember nyomorúsága itt csak arra alkalom, hogy elvi, teológiai vitákra indítsa korának vallásos elitjét. Nincs ennél nagyobb kegyetlenség, mert ma is vallási viták miatt pusztulnak el sokan. Az igaz hit soha nem elmélet, pláne nem csupán tan, hanem mindig a rászoruló emberhez lehajló, segítő isteni szeretet, amelyben ott van Krisztus megváltó szeretete. Ha az állatot kisegítik a veremből a nyugalom napján, még a kegyesek is, akkor az emberrel mostohábban lehet bánni, mint az állattal, ha valamiféle verembe esett? Jézus Krisztusban beteljesedett Ézsaiás szava (Ézsaiás 42,1-4), miszerint az eljövendő, szabadító Úr hatalma szelídségében mutatkozik meg: nem kiált, nem lármáz; ami „megtört” azt oltalmazza, ami „pislog”, azt védelmezi (16-21). Hol van ez a szelídség manapság? A mai „hithősök” is hangos, kemény, karcos daliák (minden kultúrában); akik legfeljebb a teológiai (vallási) vitákra, harcokra készek, az „igaz hit” védelmére; de valójában a törött lábú kutyámat sem bíznám rájuk.

___

* Szombaton a zsinagógában látnak egy sorvadt kezű embert.

– 1. Döbbenetes, hogy a sorvadt kezű ember nyomorúsága itt csak arra alkalom, hogy elvi, teológiai vitákra indítsa korának vallásos elitjét. Nincs ennél nagyobb kegyetlenség, mert ma is vallási viták miatt pusztulnak el sokan. Most hagyjuk az elvi, teológiai, vallási igazságot, mert Jézus Krisztus éppen arra mutat rá, hogy az „igaz hit” soha nem lehet ilyen; - az igaz hit soha nem elmélet, pláne nem csupán tan, hanem mindig a rászoruló emberhez lehajló, segítő isteni szeretet, amelyben ott van Krisztus megváltó szeretete. Ha az állatot kisegítik a veremből a nyugalom napján, még a kegyesek is, akkor az emberrel mostohábban lehet bánni, mint az állattal, ha valamiféle verembe esett? Egyébként pedig mindig az embert kell nézni, valamint együtt minden élőt, és az „élő lakott földet”; különösen azt, amelyik szükséget szenved (9-11).

– 2. Szabad tehát jót tenni a nyugalom napján is, mert a vallási szabály nem önmagáért van (12). Ezután Jézus Krisztus meggyógyítja a sorvadt kezű embert, így szavainak igazságát isteni hatalmával is igazolja (13). A farizeusok azonban nem szokták meg, hogy ellent mondanak nekik, ezért a gyarló önhittség és hiú irigység a gyilkos indulatig vezette őket: elhatározták, hogy végeznek Jézussal (14). Ezek a „hívő kegyesek” meg akarják ölni azt, aki jót tett egy embertársukkal. Ő azonban eltávozott a közelükből, mert még nem jött el halálának ideje, közben sokakon könyörült (15).

– 3. Jézus Krisztusban beteljesedett Ézsaiás szava (Ézsaiás 42,1-4), miszerint az eljövendő, szabadító Úr hatalma szelídségében mutatkozik meg: nem kiált, nem lármáz; ami „megtört” azt oltalmazza, ami „pislog”, azt védelmezi (16-21). Hol van ez a szelídség manapság? Még az egyházban is alig van nyoma. A mai hithősök is hangos, kemény, karcos daliák; akik legfeljebb a teológiai vitákra készek, az igaz hit védelmére; de valójában a törött lábú kutyámat sem bíznám rájuk.