előző nap
következő nap

„...fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz” Ézs 60

1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. 2 Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. 3 Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. 4 Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. 5 Ha majd látod, örömre derülsz, ujjongva repes a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6 Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfá állatai. Mindnyájan Sábából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik. 7 Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl dicső templomomat. 8 Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felhő, és mint dúcaikhoz a galambok? 9 Csak szavamra várnak a szigetek, élükön a Tarsís-hajók, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt Istened, az Úr nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 10 Idegenek építik várfalaidat, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. 11 Kapuid állandóan legyenek nyitva, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát, és királyaikat eléd vezethessék. 12 De azok a népek és országok, amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. 13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége: a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. 14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az Úr városa, Izráel Szentjének Sionja. 15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezhetsz majd nemzedékről nemzedékre. 16 Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége. 17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé. 18 Híre sem lesz országodban többé erőszaknak, határaid között pusztulásnak, romlásnak. Isten szabadítását mondod falaidnak, és dicséretét városkapuidnak. 19 Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20 Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai. 21 Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti. 22 A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!

„...fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz" (4–5). Isten nagy örömöt, boldog jövőt tervez népének, s ez ott a mennyben majd beteljesedik. S ez az öröm még azzal is gazdagodhat, hogy gyermekeinket, akikért e földön gyakran aggódunk, ott találjuk e mennyei örömben. Azonban ahhoz, hogy ez így legyen, nekünk is van tennivalónk. Neveljük hitben őket, tegyünk nekik bizonyságot, és imádkozzunk naponként azért, hogy beteljesülhessen Istennek e csodálatos ígérete.

RÉ 301 MRÉ 189

„Aki nincs velem az ellenem van…” (Máté 12,22-37) Máté 12,22-37

(30) „Aki nincs velem az ellenem van…” (Máté 12,22-37)* – 1. A farizeusok a csodát tagadni nem tudták (22-24), de kárhozatosan félremagyarázták. Amit az Úr az Ő Lelke által tett, azt ők a gonosz fejedelmének tulajdonították (24), pedig a gonosz természetének lényege csakis a rombolás, és ha mást tenne, önmagával meghasonlana és összeomlana (25-26). A gonosz soha nem gyógyít, hanem csakis még jobban megkötöz. – 2. Az Isten Lelkének és küldöttének természete („sajátja”) ezzel szemben pedig a gyógyítás, a szabadítás, mert Ő az, aki még a gonosznál is erősebb, így egyedül Isten Lelke képes legyőzni annak romboló tombolását (27-29). – 3. A kettő között, az Isten szerinti jó és rossz között tehát föld és ég a különbség. A vad fa fanyar gyümölcsöt terem, a nemes pedig tápláló gyümölcsöt ajándékoz (33); mindegyik hozza a sajátját. Aki uralja a szívünket, az mozgatja a szánkat és tagjainkat. Nem a tökéletességről van itt szó, hanem arról, hogy ki uralja az életünket? (34-37) Ebben nincs köztes út: vagy Jézus Krisztus oldalán lehetünk, és megszabadulunk; vagy ellene vagyunk és megemészt minket a gonosz. De ne felejtsük, ez a döntés nem a mi oldalunkon „dől” el, ez mindenekelőtt Isten döntése rólunk: ez megnyugtató (30).

___

* A farizeusok, mostani vádjukkal elismerték Jézus Krisztus csodáját, vagyis a sokszorosan beteg, vak és néma megszállott valóban meggyógyult (22-24).

– 1. A csodát tagadni nem tudták, de kárhozatosan félremagyarázták. Amit az Úr az Ő Lelke által tett, azt ők a gonosz fejedelmének tulajdonították (24), pedig a gonosz természetének lényege csakis a rombolás, és ha mást tenne, önmagával meghasonlana és összeomlana (25-26). A legegyszerűbb képpel szemléltetve a gondolatot, azt mondhatom, hogy az ásó csak ásni tud, és ha az ásó nem képes ásni, akkor nem ásó többé; vagyis a gonosz soha nem gyógyít, hanem csakis még jobban megkötöz.

– 2. Az Isten Lelkének és küldöttének természete („sajátja”) ezzel szemben pedig a gyógyítás, a szabadítás, mert Ő az, aki még a gonosznál is erősebb, így egyedül Isten Lelke képes legyőzni annak romboló tombolását (27-29).

– 3. A kettő között, az Isten szerinti jó és rossz között tehát föld és ég a különbség. A vad fa fanyar gyümölcsöt terem, a nemes pedig tápláló gyümölcsöt ajándékoz (33); mindegyik hozza a sajátját. Aki uralja a szívünket, az mozgatja a szánkat és tagjainkat. Nem a tökéletességről van itt szó, hanem arról, hogy ki uralja az életünket? (34-37) Ebben nincs köztes út: vagy Jézus Krisztus oldalán lehetünk, és megszabadulunk; vagy ellene vagyunk és megemészt minket a gonosz. Ebben az egyben nincs kompromisszum. De ne felejtsük, ez a döntés nem a mi oldalunkon „dől” el, ez mindenekelőtt Isten döntése rólunk: ez megnyugtató (30).

– 4. Ezt a kettőt azonban egymással összekeverni, és az Isten Lelkének munkáját nem csak letagadni, hanem egyenesen gonosznak állítani: az egyetlen jót rossznak mondani; nincs ennél nagyobb bűn (31-32).