1 Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! 2 – Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? 3 – A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. 4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját, eljött a megtorlás esztendeje. 5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott. 6 Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre. 7 Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. 8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, akik nem fognak rászedni. Ezért szabadította ki őket 9 minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. 10 Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcba szállt ellenük. 11 De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? 12 Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. 13 Átvezette őket a mélységes vizeken, mint egy lovat a pusztán, még csak meg sem botlottak. 14 Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.
„Az Úr hűségét magasztalom, ...tetteit" (7). Igeszakaszunk beszél az Úr gyengéd tetteiről és a bosszúállás napjáról, az ítéletéről is. Mert mindkettő hozzátartozik az igazsághoz, bár az ítéletet kevésbé szeretjük. De ettől még van, és a próféta meglátja az ítéletben is Isten dicsérendő igazságát. A prófétával együtt mi is dicsérhetjük az Úr tetteit, és hálát adhatunk azért, hogy Jézus megváltott minket az ítélettől, ha elfogadtuk az ő megváltását.
„Amikor kizöldült és kalászba szökött a vetés, megmutatkozott a konkoly is…” (Máté 13,24-30)
Máté 13,24-30
(26) „Amikor kizöldült és kalászba szökött a vetés, megmutatkozott a konkoly is…” (Máté 13,24-30)* Ez a példázat a tényt állapítja meg: azt, hogy ezen a világon mindig kettős magvetés történik, aztán a jó és a rossz együtt növekszik; egy ideig alig elkülöníthetően. A legjobb szándékú törekvés, gondolat és tett mögött is ott van annak ellenkezője (24-26). Ne tépdessük a konkolyt, erre határozott nemet mond az Úr (28-29). De ettől még láthatjuk a konkolyt, ha a búza beérett, ha itt van az aratás ideje (1János 4,1). Addig azonban legyünk óvatosak (30). Tehát nem a mi dolgunk az ítéletes döntés: - mert mi tévedhetünk, hiszen Isten szándékait nem ismerjük, - mert vannak olyan időszakok, amikor a búza és a konkoly hasonlít egymásra, ahogy egymás mellett növekszik. A gyilkosok között ott „rejtőzött” a későbbi Pál apostol is. Sőt, Istennek van hatalma arra, hogy az övéi közül némelyeken életük utolsó perceiben végezze el az elrendelt üdvösséget (29-30). A konkolynak tűnő növény lehet elkésett búzaszál is. Nagy meglepetések lehetnek odaát. Tehát itt alapszabály, hogy Isten kegyelmesebb másokhoz és szigorúbb hozzám.
___
* „Az elméleti, teoretikus, spekulatív kérdésekre a Biblia nem szokott választ adni, hanem mindig csak a gyakorlati kérdésekre ad feleletet.” (Joó Sándor) Ebben a példázatban sem arra kapunk választ, hogy honnan van a világon a gonosz, a rossz; micsoda ez a gonosz, hogy néz ki, miért létezhet ezen a világon; - nem ezek a kérdések állnak itt a középpontban. A Biblia elsősorban gyakorlati kérdésekre ad választ, amit ebben a világban üdvösségesen hasznosítani tudunk Isten dicsőségére, mások és magunk javára. A történetben szereplő szolgák ugyan felteszik ezt a kérdést (27), de a mi Urunk „csak” az ellenség romboló, sötétben munkálkodó (25) valóságára mutat rá (28).