„Olyanok lettünk, ...mintha nem rólad neveztek volna el minket” Ézs 63,15–64,11
15 Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szánalmadat, irgalmadat miért vonod meg tőlünk? 16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. 17 Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz, a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod! 18 Kis időre elfoglalták szent néped birtokát, szentélyedet ellenségeink taposták. 19 Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! 64,1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, 2 ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek. 3 Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. 4 Örömmel fogadod az örvendezőt, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! 5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. 6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. 7 Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. 8 Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezz örökké bűneinkre! Tekints le ránk: mindannyian a te néped vagyunk! 9 Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. 10 Szent és dicső templomunk, ahol őseink magasztaltak téged, tűz martaléka lett, romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. 11 Még ezek után is türtőzteted magad, Urunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket?
„Olyanok lettünk, ...mintha nem rólad neveztek volna el minket" (19). Gyakran a nehézségek, a már cipelhetetlen terhek roskasztanak össze minket, és kényszerítenek az Isten elé. Visszanézni a megtett útra, szembenézni önmagunkkal fájdalmas, de jó alkalom a számvetésre, a bűnbánatra, és az Isten szabadításába kapaszkodva az újrakezdésre. Hogy hiteles keresztyénként arról szóljon az életünk, akit követünk! Szavainkkal, tetteinkkel, vagy éppen csöndes jelenlétünkkel, Krisztus nevéről tegyünk bizonyságot!
RÉ 90 MRÉ 90
„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz…” (Máté 13,31-35) Máté 13,31-35
(31) „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz…” (Máté 13,31-35) Akinek szeme, szíve, értelme és hite van; az látja a „jeleket”: oszlik, foszlik, bomlik itt minden. Az egész világon most már letagadhatatlanul látszik, hogy beteg; teljesen mindegy, hogy az keleti, vagy nyugati világ. A teológia nyelvén fogalmazva: nagyon látszik az, amit a Biblia „bűnnek” nevez. Samuel Beckett „Godotra várva” című drámája jut eszembe: egy halom szemétdombon várni valakit, hátha az a valaki segít, mert mi már kezdünk beleveszni a kupacba. Bár a mi esetünkben „csak” a kupac adott, de a „belátás” alig, miszerint alapvető megújulásra lenne szükségünk; és az egyetlen hiteles könyörögésre: „Jöjj, Uram Jézus” (Jelenések 22,20). Evangélium a mai Ige, miszerint eljött az, akire szüksége van ennek a világnak, már itt van. Jézus Krisztus eljött, Igéje és Lelke által itt van. Isten országa már itt van. Ugyan még kicsi, alig észrevehető, nem tényező. Ne becsüljük le az Isten országa „látható intézményeit”, ez nagy tévedés lenne; de valójában intézményeiben is alig tényező az Isten országa ebben a világban. Mégis azt az ígéretet kaptuk, a legkisebb a legnagyobb lesz (31-32) és betölt mindent (33), „fészket” ad (32).*
___
Isten országa az Úr akaratának megvalósulása, amelynek gyümölcse igazság, békesség és öröm a Szentlélek által. Minden látszat ellenére ez a mi reménységünk; azoké mindenképpen, akinek ez az elrejtett kincs feltárulhatott (34-35). Nekünk ez elég.