„Megkereshettek volna, de nem kérdeztek” Ézs 65,1–7
1 Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. 2 Kitártam kezemet naphosszat az engedetlen nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem a saját feje után. 3 Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. 4 Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undorító moslék van az edényükben. 5 Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én szent vagyok! Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat. 6 Föl van ez írva nálam. Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem. De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik! 7 Ezt mondja az Úr: A ti bűneitekért, de egyben őseitek bűneiért is, akik a hegyeken tömjéneztek, és a halmokon gyaláztak engem, régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.
„Megkereshettek volna, de nem kérdeztek" (1). Isten megtalálható, elérhető, sőt kitárt kézzel vár, jelenlétét, segítségét kínálja. Az ember viszont nem kér belőle: nem kérdez, nem keres, nem kér segítséget, csak megy az engedetlenség útján, a saját feje után, a pusztulás felé. Jogosan szól az Isten igazságából fakadó ítélet. Az elmulasztott lehetőségek felismerése, az emiatti szomorúság és fájdalom nehéz teher. Egyedül a kereszten kitárt krisztusi kar jelent kegyelmet.
RÉ 60 MRÉ 60 Mt 13,36
„…a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai…” (Máté 13,36-43) Máté 13,36-43
(38) „…a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai…” (Máté 13,36-43) Hadd idézzem Joó Sándort: „Konkoly és búza egymás mellett. Szándékosan nem úgy mondtam, hogy itt vannak a hívők és a hitetlenek. Nem azt mondta Jézus, hogy a búza a hívőket, a konkoly pedig a hitetleneket jelenti, hanem azt mondta, hogy a búza az Isten országának fiait, a konkoly pedig a gonosznak fiait jeleníti meg előttünk. Ez nem ugyanaz, mintha azt mondanám, hogy hívők és hitetlenek. Köztudott tény, hogy sokszor egy nem hívő, a maga emberségével, szeretetével, megbízhatóságával sokkal inkább sorolható az Isten országának fiai közé, mint egy olyan hívő, akinek az ajkáról szakadatlanul csepeg az áhítat, de egyszerűen kibírhatatlan a környezete számára.”