előző nap
következő nap

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom” Ézs 65,8–25

8 Ezt mondja az Úr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit. 9 Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta. 10 A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór-völgy marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keresnek. 11 De nektek, akik elhagyjátok az Urat, elfeledkeztek szent hegyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, * 12 fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám, hanem azt tettétek, amit rossznak látok, azt választottátok, ami nem tetszik nekem. 13 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok! 14 Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok, és jajgattok összetört lélekkel! 15 Neveteket csak átok formájában hagyjátok választottaimra: Így öljön meg az én Uram, az Úr! – Szolgáinak pedig más nevet ad. 16 Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől. 17 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. 18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. 19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja. 20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öregember, aki magas kort ne érne. Mert a legfiatalabb is százévesen hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. 21 Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. 23 Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. 24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. 25 A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom" (24). Isten áldásának bőségét, gazdagságát csodálatos megtapasztalni. Amikor sokkal többem van, mint ami képességeim, eredményeim vagy érdemeim szerint járna. Amikor nem is számítok rá, teljesen váratlanul ér az öröm. Amikor úgy érzem, ennyi jót már el sem bírok hordozni. Gazdagság, biztonság, hosszú élet – mind lehet Isten ajándéka. De a legnagyobb: megelőző szeretete. Már kiáltásunk előtt meghallgat, és válaszol.

RÉ 450 MRÉ 356

„Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz…” (Máté 13,44-52) Máté 13,44-52

(47) „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz…” (Máté 13,44-52)* Óhajtva várjuk azt a pillanatot, amikor nem valami evilági „ügy” kerít be bennünket, hanem az Úr mentő szeretete ölel körül minket, mint halakat a kerítőháló. Az a reménységünk, hogy ez a „bekerítés” számunkra nem halállal, felnyársalással, megégetéssel, kidobással végződik. Hiszen a halak számára a kerítőháló minden esetben pusztulás: akár ha hitványként kidobják, akár ha a vödörbe ejtve később megsütik őket. Urunk, olyan sok minden kerít itt körbe bennünket, illetve gyakran mi kerítünk be másokat, máskor pedig minket kerítenek be. Egyetlen reménységünk, hogy Te nem úgy kerítesz be, ahogy a halakat a kerítőháló. Sőt, merhetjük-e kérni, hogy a hitványakat se dobd ki, mert mi is hitványak vagyunk; ugyanakkor a vödörben lévőket is engedd vissza eredeti szereteted „tengerébe”. Tudom, ez az imádság sokaknak nem tetszik majd, de mégis!

___

* - Az Isten országa olyan, mint egy elrejtett, maradandó kincs, vagy egy igazgyöngy, amelyre Isten kegyelméből találhatunk rá: akár úgy, hogy a mindennapi munkánkat végezve nem keressük tudatosan ezt a kincset; akár úgy, hogy ebből az állandó keresésből áll az életünk. Legyünk akár a szántó-vető emberhez, akár a kereskedőhöz hasonlóak: mindkét eset azt hirdeti, hogy ajándék életünkben a megváltó Isten jelenléte, akiben feltárult az eddig elrejtett, örök kincs és igazgyöngy; vagyis nem a mi akarásunk, keresésünk a lényeg, hanem az Isten minket megelőző, minket kereső kegyelme, rólunk való döntése (44-45).

- Amikor azonban feltárult ez a kincs, felragyogott ez az igazgyöngy, attól kezdve mindent átadunk, elengedünk azért, hogy meggazdagodjunk. Aki szegénnyé lesz, aki mindent átad, azt gazdagítja meg az Isten. Jézus Krisztus is gazdag lévén szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk (2Korinthus 8,9). Ezért boldogok a lelki szegények (Máté 5,3). Ez az önátadás sem a mi teljesítményünk, hanem az Isten bennünk munkálkodó kegyelmének pecsétje; ezért örömmel jár ennek az önátadásnak minden mozzanata (44). Aki elenged valamit az igaz kincsért, az visszakapja azt is, amit elengedett; de az örök kinccsel meggazdagítva, már itt, ebben a világban (Lukács 18,30).

- Az a baj, hogy nem tudunk elengedni, nem tudunk, testi szemekkel veszíteni, nem merjük azt a kockázatot felvállalni, hogy az önátadást gyengeségnek veszik és eltipornak. Pedig a látszólagos kudarc, veszteség, próbatétel is lehet a keresztyénség útja. Az Úr azonban velünk van (Máté 1,23), örök hűséggel hűséges hozzánk (1Korinthus 1,9). Aki megtapasztalhatta Isten közelségét, az örömmel engedi el a régit, hogy megkapja az Úrtól az örök újat, ami az itteni régit is megújítja. Így már Istennek kedves módon áll egymással kapcsolatban régi és új (51-52).