„Az Úr szomorította meg sok vétke miatt” JSir 1,1–6
„Az Úr szomorította meg sok vétke miatt" (5). Porig rombolt Jeruzsálem, elpusztult templom, ünneptelen város, elhagyatott utak, fogságba hurcolt nép, menekülő vezér – szomorú valóság, és tragikus emlékek sokasága annak, aki szereti népét és országát. Jeruzsálem tragédiája hasonló a férje után a gyermekeit is elveszítő asszony szenvedéséhez. A végső magány, a teljes kiszolgáltatottság térdre kényszerít, hogy mélységeinkben képesek legyünk a vétkeink miatti őszinte szomorúságra!
RÉ 79 MRÉ 79
„Heródiás lánya táncolt a társaság előtt…” (Máté 14,1-12) Máté 14,1-12
(6) „Heródiás lánya táncolt a társaság előtt…” (Máté 14,1-12)* Hány ilyen buli, tobzódás, üzlet, kétes mindenféle kapcsolat húz le ma is embereket a mocsárba, akik a fejünket vennék, ha erre figyelmeztetnénk őket. Heródiás lányának fő jellemzője a magakellető tánc volt, az anyja is ilyen volt. Isten nem műtermi, beállított fotót készít rólunk, hanem váratlan riport fotót, arról a pillanatról, ami a leginkább jellemző ránk. Sokaknak még a szemük sem áll jól, szinte tagadni sem tudják, hogy mi minden van a szívükben. Hányan ropják ma is a Salome táncát: kelletik magukat, és nem számít az áldozatok száma sem, csak nekik legyen jó. Lehet ezt a táncot az egyházban is járni, amikor még a kegyességem is valójában „magam kelletése”. Keresztelő Jánost lefejezték, de Jézus Krisztust nem lehet elhallgattatni (1-2). Az Ő Igéje ma is szól, rámutat arra, hol tobzódsz, hol táncolsz, hol kelleted magad istentelenül és életveszélyesen. Az Ő szava ugyanakkor nem csupán megítél, hanem kegyelmesen megtérésre hív.
___
* – 1. Nagy hibát követ el az, aki hallja Isten üzenetét, és az üzenet közvetítőjére haragszik meg, a bűnbánat és a megújulás helyett; - így valójában Isten üzenetére mond nemet. Heródes Antipász (Kr. e. 21 - Kr. u. 40), Nagy Heródes fia elhallgattatta Keresztelő Jánost, mert az rámutatott bűnös kapcsolatára, testvérének, Fülöpnek feleségével, Heródiással (3-4). A prófétai szó határozottan rámutat arra, amit nem szabad; de ez a tiltás mindig olyan történésekkel kapcsolatban hangzik fel, ahol a „nem szabad” soha nem csak erkölcsi kérdés, hanem élet-halál kérdése.
– 2. A megintett Heródes szerette volna megöletni Keresztelő Jánost, de féltette hatalmát, félt a néptől, hiszen a nép tisztelte Keresztelő Jánost. Ezért megpróbált kettős játékot játszani: megkímélte a próféta életét és utasítást adott, hogy a börtönben megbecsüléssel bánjanak vele; de megítélt életén nem változtatott semmit. Ez a kettős játék valójában még mélyebbre visz a mocsárban, egészen a fulladásig (5).
– 3. Érdemes erre a halálos süllyedésre tekinteni, mert leírja az Ige. Mélyebben és mélyebben a mocsárban: Heródes születésnapja, nagy mulatság, a királynak megtetszik a saját testvérétől elvett mostani feleségének lánya, aki tánccal kelleti magát; így a király a tobzódás hevében meggondolatlan fogadalmat tesz, hogy bármit kérhet a lány (Flavius nyomán tudjuk, hogy a neve Salome). A lány minden ravaszsággal megkent anyja Keresztelő János fejét kéri, saját lányán keresztül. Itt igazából Keresztelő János halt meg, de a gyilkosai azok, akik elpusztultak (6-10).
– 4. Hány ilyen buli, tobzódás, üzlet, kétes mindenféle kapcsolat húz le ma is embereket a mocsárba, akik a fejünket vennék, ha erre figyelmeztetnénk őket. Salome fő jellemzője a magakellető tánc volt, az anyja is ilyen volt. Isten nem műtermi, beállított fotót készít rólunk, hanem váratlan riport fotót, arról a pillanatról, ami a leginkább jellemző ránk. Sokaknak még a szemük sem áll jól, szinte tagadni sem tudják, mi minden van a szívükben. Hányan ropják ma is a Salome táncát, kelletik magukat, és nem számít az áldozatok száma sem, csak nekik legyen jó. Lehet ezt a táncot az egyházban is járni, amikor még a kegyességem is valójában „magam kelletése”.
– 5. Keresztelő Jánost lefejezték, de Jézus Krisztust nem lehet elhallgattatni (1-2). Az Ő Igéje ma is szól, rámutat arra, hol tobzódsz, hol táncolsz, hol kelleted magad istentelenül és életveszélyesen. Az Ő szava ugyanakkor kegyelmesen megtérésre hív.