előző nap
következő nap

„...ki gyógyíthatna meg?” JSir 2,11–22

11 Szemem könnybe borult, bensőm háborog, a földre roskadtam népem leányának romlása miatt, mert elalélt csecsemő és kisded a város terein. 12 Azt kérdik anyjuktól: Hol van kenyér, hol van bor? Elalélnak, mint a halálra sebzettek a város terein, kilehelik lelküket anyjuk kebelén. 13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Kinek a példájával vigasztaljalak, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg? 14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon, hanem hiábavaló látomásokkal félrevezettek téged. 15 Összecsapják kezüket miattad, akik arra járnak. Fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: Erről a városról mondták, hogy szépsége tökéletes, és az egész föld öröme? 16 Föltátotta rád a száját minden ellenséged. Fölszisszentek, fogukat csikorgatták, és ezt mondták: Elpusztítottuk! Erre a napra vártunk, megértük, megláttuk! 17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott, amit régóta elrendelt: rombolt, és nem kímélt; örömöt szerzett ellenségeidnek, ő növelte meg támadód hatalmát. 18 Szívük az Úrhoz kiáltott Sion leányának várfala miatt. Patakként áradjon a könnyed éjjel és nappal! Ne csillapodj, ne hagyj a szemednek nyugalmat! 19 Kelj föl, jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon. 20 Nézd, Uram, és lásd meg azt, akivel így bántál! Miért kell az asszonyoknak megenniük gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket? Miért gyilkolják az Úr szentélyében a papot és a prófétát? 21 Az utcákon gyermekek és vének hevernek a földön, szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el. Gyilkoltál haragod napján, mészároltál kíméletlenül. 22 Mintha ünnepnap lett volna, összehívtad mindenünnen azokat, akiktől iszonyodtam. Nem tudott az Úr haragja napján megmenekülni, megszökni senki sem! Akiket dédelgettem és fölneveltem, azokkal ellenségem végzett.

„...ki gyógyíthatna meg?" (13). A hódítók megsemmisítették a várost, az országot, a templomot lerombolták. A nemzet elhurcolt része idegenben szenved, a szülőföldön megmaradók otthontalanul gyötrődnek. Kilátástalan a katasztrófa elhárításának lehetősége. A halál torkában nem lehet merész fejlesztési stratégiáról álmodozni. Gyógyító ajándék, ha a halálos betegség fölött érzékelhető az áldott orvos jelenléte.

RÉ 83 MRÉ 83

„Képmutatók…” (Máté 15,1-20) Máté 15,1-20

(7) „Képmutatók…” (Máté 15,1-20) Ennek az Igének párhuzamos helyén (Márk 7,9), valamint az eredeti szövegben is szerepel ez a kifejezés, hogy „szépen” félreteszitek az Isten parancsolatát, azért, hogy megtartsátok a magatok hagyományait. Jézus valójában azt mondja a farizeusoknak: a ti bűnötök, hogy szépen csináljátok ugyanazt, amit a hitetlenek durván tesznek. Vannak emberek, akik félrelökik a Bibliát; és vannak olyanok, akik állandóan Igékkel támasztják alá minden rezdülésüket. De sajnos a lényegben nincs különbség.* Sőt, igazából nincs nagyobb hazugság, mint Isten nevét emlegetve élni önmagunknak. Jézus kritikája telitalálat. Sokan szépen, rafináltan vallásosak, kegyesek, hívők: de nekik sem nagyon kell az Isten szava, hanem „szépen” félreteszik azt, és élik a maguk életét.** Úr Jézus Krisztus, tisztíts meg bennünket a képmutatás bűnéből (Máté 15,7).

___

* ...mert amikor véletlenül kiderülnek „dolgok”, - nem feltétlenül „nagy dolgok”, nem olyanok, amelyekért börtön járna, hanem többnyire csak kis dolgok sorozata; - ezekből egyértelművé lesz, hogy van, aki szépen-burkoltan, van, aki látványosan teszi félre az Isten parancsolatait, hogy megtartsa a maga „rendeléseit”, önző elgondolásait.

** Mondjak példákat? Említette valaki nekem, hogy egyik testvére imaközösség során, hangos imádságban olvasott be neki, félreérthetetlenül. Nincs ennél nagyobb tisztátalanság. Ezekből kell megtisztulni.