előző nap
következő nap

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk” JSir 3,1–33

1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2 Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3 Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap. 4 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 5 Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem. 6 Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7 Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 8 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 9 Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet. 10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. 11 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 12 Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem. 13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14 Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15 Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott. 16 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17 Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! 19 Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; 20 mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. 25 Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. 26 Jó csendben várni az Úr szabadítására. 27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28 Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! 29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! 30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk" (22). A beteget Isten szeretete gyógyítja meg. Ahogy a betegség sem érkezhet Urunk akarata nélkül, úgy a gyógyulás sem emberi erőlködés gyümölcse. A hívő felismeri a halálos fenyegetettségben is Szabadítónk tanítói szándékát, amit életre és szolgálatra buzdító eszközként fogad el, és hordozza példás türelemmel. A teher növekvő súlya alatt tapasztalhatjuk a szeretet mértékének táguló határait, amely nem érdemeink keretei között mozog, hanem az irgalom mennyei dimenziójában.

RÉ 238 MRÉ 386

„Az asszony azonban így felelt: úgy van Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból…” (Máté 15,21-28) Máté 15,21-28

(27) „Az asszony azonban így felelt: úgy van Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból…” (Máté 15,21-28) Most az asszony alázata felől tekintsünk erre a nehéz és gazdag üzenetű igeszakaszra. Az asszony alázata erő és hatalom. – 1. Az asszony nem sértődött meg azon, hogy Jézus őt, pogány létére kutyának nevezte, hanem különös okossággal, alázattal azt mondta: Uram, jól van, maradjunk annál, hogy kutya vagyok, nem perelek Veled; de hát akkor add nekünk azokat a morzsákat, ami a kutyáknak is jár, lehullva a gazda asztaláról. – 2. Egy példa az alázatra,* Gounod zeneszerzővel kapcsolatos, akinek több gyönyörű operája látható-hallható most Budapesten. Élete végén így nyilatkozott: Tizennyolc éves koromban, amikor komponálni kezdtem, azt mondtam, én Gounod a nagy zeneszerző; - huszonöt éves koromban azt mondtam, én Gounod és Mozart; - negyven éves koromban azt mondtam, Mozart és én; - most az mondom, Mozart. Lefordítva mindezt az Ige üzenetére nézve: - én és Isten, Isten - és én, - Isten. – 3. Vagyis az alázat lényege: az Úré legyen minden dicsőség, az Ő akarata teljesedjék, az úgy lesz nekünk is a legjobb. – 4. Az alázat összefügg a szeretettel. Ez az asszony nagyon szerette a lányát, mindent megtett, hogy segítsen rajta, ezért tudott ilyen alázatos lenni. Akinek van valami ügye, amit szeret; még inkább embere, akit szeret; az tudja megalázni magát. Az alázat lényege: magamról megfeledkeztem, annyira betölti életemet az a másik, akit az Isten rám bízott.

___

* Farkas József említi az alázattal kapcsolatosan azt a példát, hogy gyerekkorukban gólyalábakon próbáltak járni. Minél magasabbra áll az ember, annál inkább ingadozik. Az emberek gólyalábon járnak, és nagyon imbolygó bizonytalan ez a gólyalábakon járkálás. Az alázat azt jelenti, hogy lelépek a földre, esetleg leülök a földre, ott biztonság és erő adatik.