előző nap
következő nap

„...háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta” Dán 6,2–18

2 Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki, felosztva köztük az egész országot. 3 Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. Ők számoltatták el a kormányzókat, hogy a királyt semmi kár ne érje. 4 Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. 5 A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni az ország ügyeinek intézésében arra, hogy bevádolhassák Dánielt. De nem sikerült semmiféle ürügyet vagy hibát találniuk, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. 6 Akkor azt mondták ezek az emberek: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. 7 Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! 8 Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! 9 Most azért add ki, ó, király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! 10 Így is történt: Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. 11 Amikor Dániel megtudta, hogy ez az irat alá lett írva, hazament. Emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. 12 Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. 13 Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi rendeletre hivatkozva: Ó, király! Nem írtad-e alá azt a rendeletet, hogy aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, azt dobják az oroszlánok vermébe? A király így válaszolt: De igen, így van, a médek és a perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint. 14 Erre ők azt mondták a királynak: Dániel, a zsidó foglyok egyike semmibe vesz téged, ó, király, meg azt a rendeletet is, amelyet aláírtál, és naponta háromszor imádkozik a maga Istenéhez. 15 Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett, hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse őt. 16 De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Tudnod kell, ó, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király kiadott. 17 Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! 18 Odavittek egy követ, és a verem szájára tették; a király pedig lepecsételte azt a maga és a főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dániel sorsán ne lehessen változtatni.

„...háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta" (11). Dániel változó környezetben, változatlan hűséggel áll helyt. Isten hatalma nem rendült meg. Őhozzá kell hűségesnek lenni. Meghökkentő a természetesség a próféta életében. Ez a hit erős, tele van bizalommal, nincs benne félelem. Változó értékrendű világban, hatalmaknak kiszolgáltatva, meghajtjuk előtte a térdeinket?

RÉ 478 MRÉ 375

„Jaj nektek…” (Máté 23,1-36) Máté 23,1-36

(13) „Jaj nektek…” (Máté 23,1-36)* Miért „jaj” nekünk? A legnagyobb baj nem a farizeusi hiteltelenség, hanem az, hogy „ezek” Istent emelgetve is pont az isteni szándék ellenkezőjét képviselik (1-3). – 1. Isten feloldoz, terhektől szabadít meg; „ezek” pedig elhordozhatatlan terheket tesznek az emberekre (4). Igen, sokan tapasztaljuk ezt, amikor nem fellélegzünk egy gyülekezetben, hanem még jobban megdermed az életünk, pont ott, ahol pedig a megkönnyebbülést és a felüdülést várnánk. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus követése nem egy kellemes utazás, de az Ő „igája” csak gyönyörűséges és könnyű lehet (Máté 11,30). – 2.  Isten alázatot kíván; pontosabban fogalmazva azt, hogy ne akarjunk minden áron kitűnni az emberek között (5), hanem merjünk szolgálni, utolsónak lenni, alul maradni; „ezeknek” pedig még az Isten ügye, a legszentebb ügy is csak arra való, hogy saját magukat „megvalósítsák”, előbbre tolják, még akár az Isten elé is. Magukat tartják mesternek, tanítónak, atyának, „ezek” mindent jobban tudnak; pedig csak az Úr az egyetlen Mester, Tanító és Atya (8-12). – 3. Isten „böjtöt” kíván. A böjt elengedés, mértékletesség, lemondás egy tobzódó világban is; „ezek” pedig főhelyeken lakomáznak, díszelegnek, szerepelnek, és saját dicsőségükkel mindent beárnyékolnak (6). - Boldog az olyan ember, aki előbb kiálthat fel az Úrhoz, hogy „jaj, nekem, Uram, könyörülj”; mint ahogy már az Úr kiáltja rá, hogy „jaj” neked!

___

* Miért „jaj” nekünk? Sokan szólnak az Úrról, helyesen, „szakszerűen”, szépen; tehát amit mondanak, és ahogy mondják, az rendben van. De ilyenek a farizeusok is, mert jót mondanak, és jól mondják, de az mégsem kedves az Istennek, mert életük ellene mond szavaiknak (1-3). A legnagyobb baj azonban nem is ez a farizeusi hiteltelenség, hanem az, hogy „ezek” Istent emelgetve is pont az isteni szándék ellenkezőjét képviselik.

– 1. Isten feloldoz, terhektől szabadít meg; „ezek” pedig elhordozhatatlan terheket tesznek az emberekre (4). Igen, sokan tapasztaljuk ezt, amikor nem fellélegzünk egy gyülekezetben, hanem még jobban megdermed az életünk, pont ott, ahol pedig a megkönnyebbülést és a felüdülést várnánk. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus követése nem egy kellemes utazás, de az Ő „igája” csak gyönyörűséges és könnyű lehet (Máté 11,30).

– 2.  Isten alázatot kíván; pontosabban fogalmazva azt, hogy ne akarjunk minden áron kitűnni az emberek között (5), hanem merjünk szolgálni, utolsónak lenni, alul maradni; „ezeknek” pedig még az Isten ügye, a legszentebb ügy is csak arra való, hogy saját magukat „megvalósítsák”, előbbre tolják, még akár az Isten elé is. Magukat tartják mesternek, tanítónak, atyának, „ezek” mindent jobban tudnak; pedig csak az Úr az egyetlen Mester, Tanító és Atya (8-12).

– 3. Isten „böjtöt” kíván, amíg Jézus Krisztus vissza nem érkezik hozzánk, és teljessé nem teszi rajtunk a megváltást; aztán ha már velünk van a vőlegény, akkor nem kell böjtölni (Máté 9,15). A böjt ugyanis nem a végső valóság, hanem a végső előtti valóság. Most azonban ebben a „végső előttiben” vagyunk. A böjt elengedés, mértékletesség, lemondás egy tobzódó világban is; „ezek” pedig főhelyeken lakomáznak, díszelegnek, szerepelnek, és saját dicsőségükkel mindent beárnyékolnak, még a kegyességükkel is (6).

- „Jaj”, nekünk (13-36), sokszorosan „jaj”! Boldog az olyan ember, aki előbb kiálthat fel az Úrhoz, hogy „jaj, nekem, Uram, könyörülj”; mint ahogy már az Úr kiáltja rá, hogy „jaj” neked!