„...álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekhelyén” Dán 7,1–14
„...álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekhelyén" (1). Dániel könyve 7. fejezetétől álmok és látomások következnek. Világtörténeti léptékű időket fognak át. Az apokaliptikus nyelvezet, szimbólumok sokféleképpen magyarázhatók. Nekünk legyen elég, hogy Isten a történelem és az üdvözítés Istene, hatalma erős, s győztes minden más hatalom fölött. Ezt a hatalmat az evangéliumok szerint Isten Jézusra bízta, aki előtt egyszer valóban minden térd meg fog hajolni. Jó azoknak, akik már most hódolhatnak előtte.
RÉ 266 MRÉ 358
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24,3-22) Máté 24,3-22
(13) „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24,3-22)* Február közepén emlékeztünk arra a 21 hitvalló, kopt keresztyénre, akiknek egy évvel ezelőtt fejüket vették a Jézus Krisztusért (Jelenések 20,4). A nagy megpróbáltatások idejéről szól Jézus Krisztus. – Gyűlöl majd a világ és kiszolgáltatnak, meggyötörnek, megölnek benneteket az én nevemért, - mondja Jézus (9). Miközben a félelem (10) és a hamis próféták belülről szabdalják a „Krisztus testét” (4-5; 11). A gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül (12), és tetőfokára hág, sokféle módon, a „mindenki háborúja mindenki ellen” (6-7). – Rettenetesnek tűnik ez a prófécia, de mégsem az, hiszen úgy fogalmaz Jézus, hogy mindezeknek meg kell történni, tehát az eseményeket Ő tartja kézben, ezért nem szabad megrémülnünk (6). Sőt, az Ő erejével, mint az Ő választottai (22), mindvégig kitarthatunk (13), hiszen a vajúdás kezdetei ezek (7), a vajúdás pedig nem haldoklás, hanem szenvedések árán ugyan, de mégis csak az új élet forrása, hogy amikor Isten országának evangéliumát mindenhol hirdetik, végre visszajöjjön az Úr (3).
___
* Február közepén emlékeztünk arra a 21 hitvalló, kopt keresztyénre, akiknek egy évvel ezelőtt fejüket vették a Jézus Krisztusért (Jelenések 20,4). A nagy megpróbáltatások idejéről szól Jézus Krisztus. Soha nem érintett meg ilyen elevenen ez az igeszakasz, mint most.
– 1. Gyűlöl majd a világ és kiszolgáltatnak, meggyötörnek, megölnek benneteket az én nevemért, - mondja Jézus (9). Miközben a félelem (10) és a hamis próféták belülről szabdalják a „Krisztus testét” (4-5; 11). A gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül (12), és tetőfokára hág, sokféle módon, a „mindenki háborúja mindenki ellen” (6-7).
– 2. Rettenetesnek tűnik ez a prófécia, de mégsem az, hiszen úgy fogalmaz Jézus, hogy mindezeknek meg kell történni, tehát az eseményeket Ő tartja kézben, ezért nem szabad megrémülnünk (6). Sőt, az Ő erejével, mint az Ő választottai (22), mindvégig kitarthatunk (13), hiszen a vajúdás kezdetei ezek (7), a vajúdás pedig nem haldoklás, hanem szenvedések árán ugyan, de mégis csak az új élet forrása, hogy amikor Isten országának evangéliumát mindenhol hirdetik, végre visszajöjjön az Úr (3).
– 3. Ekkor visszajön az Úr, mert az evangélium hirdetése ellenére a gonosz tovább tombol és hatalmát már csak az ítélet semmisítheti meg (15). Ne ragaszkodjunk tehát semmihez, ami ehhez a világhoz köt, vissza ne forduljunk valamiért, hanem tudjunk az Istentől rendelt időben, hívő szívvel búcsúzni ettől a világtól, mindenünktől, hogy el ne vesszünk a világgal együtt (16-18). Jaj, de nehéz ez!
– 4. Mégis, gondoljunk bele, hogy az Úr visszajövetele olyan, mint amikor a falat kapartató, kínos görcsök megszűnnek, és kisimul az élet. Az Ő visszajövetele a megváltás teljessége, a megváltás tényleges és maradéktalan valósága; - nem csupán annak hit által így-úgy megtapasztalt „előíze”.
– 5. Addig együtt szenvedünk minden szenvedővel, mi nem válogatunk, nem panaszkodunk (21), hanem segítjük azokat, akik kiszolgáltatottan, mélységesebben szenvednek, mint mi (19), kitartóan imádkozunk (20), azzal a bizonyossággal, hogy mi az Úréi vagyunk, és Ő nem próbál meg bennünket erőnk felett (22).