„...felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot... Ezután többet akartam megtudni” Dán 7,15–28
„...felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot... Ezután többet akartam megtudni" (16.19). A Szentírás megmaradhat holt betűnek, életet, megújulást, hitet nem szülve. Dániel megrendül a látomásoktól, s mert nem érti, segítséget keres. Az átélt megrendülés, a gyakorolt alázat, a megértésig nyugtalanító lelkiség az az emberi oldal, amit mi is tanulhatunk. A legfőbb magyarázó, a Lélek maga, segítségére fog sietni mindazoknak, „akik őt erre őszinte szívvel szüntelenül kérik" (HK 116.).
RÉ 24 MRÉ 24
„Ahol a dög, oda gyűlnek a saskeselyűk.” (Máté 24,23-51) Máté 24,23-51
(28) „Ahol a dög, oda gyűlnek a saskeselyűk.” (Máté 24,23-51) Első olvasásra nehezen érthető igevers ez. Mit jelent? Amikor a mi Urunk, mennyei dicsőségében visszatér, az olyan lesz, mint a villámlás fénye (27), amely áthatja az éjszakát. Más képpel élve, olyan lesz az Ő visszajövetele, mint ahogy a keselyűmadarak leszállnak a lakomára, mert úgy fogja a mi Urunk is megtalálni övéit ebben a világban (28). A Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatos szemléltetés esetében elsősorban nem a „képi” elem felszínén található az üzenet. Tehát Jézus Krisztus visszajövetelében nem az a lényeg, hogy az dörgedelmes villámláshoz hasonló, félelmetes esemény lesz, hanem éppen az, hogy az Ő megjelenése a mennyei dicsőség megjelenése, amely a legsötétebb éjszakát is beragyogja. Az Úr megjelenése olyan, mint ahogy a saskeselyű rátalál a dögre, bárhol, bármikor, tévedhetetlenül; úgy talál rá az Úr az övéire. Vagyis nem mindig azonosítható a kép és az üzenet; - Jézus Krisztus nem saskeselyű, a hívők nem dögök. A kép hangulata sem mindig azonosítható az üzenettel, ami mind a villámlás, mind a saskeselyű képére igaz. Arról pedig végképp nincs szó, hogy kik azok, akik az Úréi. Aki hittel várja, hogy beragyogja életét az Úr világossága, és rá találjon végre ezernyi nyomorúságában az Ő Urának megváltó szeretete, az biztosan az Övé.