előző nap következő nap

„Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma,..." Jel 12

1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét korona; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak harmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor megszülte, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig. 7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, 8 de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. 9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. 10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. 11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. 12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van. 13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; 14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék három és fél évig a kígyó elől elrejtve. 15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. 16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. 17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, 18 és odaállt a tenger fövenyére.

Az asszony Izráel jelképe, aki a Megváltót szülte, ez adta meg dicsőségét (1–2). Mitikus vonásokat hordoz az ellenség is, hiszen szereti magát isteníteni, károsítja Isten rendjét, és támadja a Megváltót (3–4). Jézus feltámadt, és a mennybe ment, az egyház a pusztában, a megmenekülés és az Istennel való közösség helyén van (5–6). Vádlónkat Jézus megváltó halála győzte le, itt a földön igyekszik még ártani (7–12). Üdvösségünket már nem támadhatja, de az egyházat még gyötri. Ez nehéz, de átvészelhető korszak, ideje korlátozott (13–18).

RÉ 286 MRÉ 379

„Ha háborúba vonulsz…” (5Mózes 20) 5Mózes 20

(1) „Ha háborúba vonulsz…” (5Mózes 20) Közelítsük meg „távolabbról” a mai igeszakaszt. Isten nem a hadviselés Istene, hanem olyan Úr, aki az Isten országának, emberi értelemmel fel sem fogható békességét munkálja, Jézus Krisztus által (Ézsaiás 11,1-10). Ez a világ azonban olyan, mint a rothadó gyümölcs:* ki kell vágni a rothadó foltot a gyümölcsből, ha nem akarjuk, hogy az egész tönkre menjen; illetve a teljesen rothadt darabokat ki kell venni, ki kell dobni a többi közül, mert az egész megrothad (18). Ebben a „rothadó” világban a békesség is csak állandó „hadviseléssel” munkálható. Az illúzió, hogy mi majd békességben, szelíden élünk, és akkor megoldódnak a dolgok; - ennek vége „kereszt” (nem teológiai értelemben). De mivel az „egyszeri, tökéletes”, krisztusi áldozat már a miénk, ezért nekünk nem kell mindenáron a „keresztet” választani; csak ha ez Isten akarata. Isten a bomló világban is szabályozza a hadviselést: ez fontos! Még hadakozni is csak Isten vezetését és segítségét kérve lehet (1-4), csakis azt védve, amit az Úr ránk bízott (13-16), akkor viszont „kisebb, esélytelen sereggel” is bátran (1; 5-9), nem meglágyulva (3); - de mindig azzal a lelkülettel, hogy az Úr végső gondolata nem ez!

___

* Az Ige most ezzel a képpel szemlélteti a „bűn” teológiai jelentését.