előző nap
következő nap

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg” Jel 14,1–13

1 És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. 2 Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. 3 És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. 4 Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, 5 és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. 6 És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; 7 és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! 8 Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. 9 Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11 gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. 13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (13). Mint kórházlelkész sokszor megtapasztaltam, hogy másként „megy el" az a beteg, akinek Istenbe vetett reménysége van. A Krisztusban hívő ember élete az ő kezében van. A halál által csak mi veszítjük el szerettünket, de Krisztus kezéből nem hullik ki az élete. Ezért mondja Assisi Ferenc: „áldjon téged a testi halál, ...boldogok, akik megadták magukat akaratodnak, a második halál nem árt nekik".

RÉ 98 MRÉ 98

„Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (5Mózes 22,13-23,1) 5Mózes 22,13-23,1

(24) „Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (5Mózes 22,13-23,1)* Először mindig a magad háza táján takaríts. Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy amíg az Isten népe, a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt; addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). Mai igeszakaszunk ugyanakkor az alábbi kérdést veti fel. Az fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot, mint Isten népe közösségének alapját. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy vajon a férfi és nő kapcsolatának bonyolult, szépségesen gyönyörű és egyben kínkeserves együttese-e az a terület, ahol a bűnök bűne fenyeget bennünket? Teológiai értelemben nincs a bűnök között különbség. Azt azonban gyakran elkövetjük, hogy egyéb életveszélyes paráznaságainkat a férfi és a nő között előforduló vétkekre mutogatva leplezzük. Valóban ez a világ legnagyobb problémája, vagy ez csak kivetített leple, képe, tünete annak a sokféle hűtlenségnek, amikkel terhelt az életünk?

___

* – 1. Először mindig a magad háza táján takaríts. Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy amíg az Isten népe, a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt; addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). A hitelesség nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy látványos, tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűneink valóban nincsenek, sem a kirakatban, sem titokban; hiszen az élő Isten megváltó és megtisztító keze hordoz bennünket. Az igeszakasz ugyanakkor az alábbi kérdéseket veti fel, amelyeket most szándékosan nyitva hagyok.

– 2. Az fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot, mint Isten népe közösségének alapját, hiszen népével való örök kapcsolatát is gyakran hasonlította házassághoz. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy vajon a férfi és nő kapcsolatának bonyolult, szépségesen gyönyörű és egyben kínkeserves együttese-e az a terület, ahol a bűnök bűne fenyeget bennünket? Teológiai értelemben nincs a bűnök között különbség. Azt azonban gyakran elkövetjük, hogy egyéb életveszélyes paráznaságainkat a férfi és a nő között előforduló vétkekre mutogatva leplezzük. Valóban ez a világ legnagyobb problémája, vagy ez csak kivetített leple, képe, tünete annak a sokféle hűtlenségnek, amikkel terhelt az életünk?

– 3. A törvény szerint világos a képlet: kiknek jár kínos halál, megkövezés. A törvény szinte minden akkor előforduló helyzetet próbált szabályozni. Azóta a paletta ezerszer „színesebb”. Jézus Krisztus Hegyi beszédének ide vonatkozó magyarázatából pedig tudjuk, hogy ezen a területen a gondolat is számít, tehát valójában már itt azonnal elbuktunk mindnyájan, és már csak emiatt büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk (Máté 5,22-44). Akkor most ki kire mutogathat? Ki kit nevezhet paráznának? Legfeljebb a dühös irigység szól belőlünk, nem a tiszta erkölcs, ha - úgy tűnik - valakinek több „élvezet” jutott, mint nekünk, hiszen a saját házasságunkban ugyan még megtartjuk a tisztességes látszatot, de valójában abban már régen semmi sem működik. Hol van tehát az áldott szentségre törekvés kapcsán az Istennek kedves tisztaság és a képmutató álszemérem határa?