„...a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt” Jel 14,14–20
„...a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt" (14). Az Emberfia hatalmáról olvashatunk itt, ezt jelzi a korona és az ítélet. Sarlóval választja szét a jót és a rosszat. Jézus a példázatban arról szól, hogy együtt nő a búza és a konkoly, ami a világ mostani állapotát is jelzi. Itt már előrevetül az, hogy egyszer eljön a szétválasztás, majd az Emberfia gyakorolja ezt. A hívő ember bátorítást kap ebből a szakaszból: Istené az utolsó szó.
RÉ 213 MRÉ 306
„Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…” (5Mózes 23,2-26) 5Mózes 23,2-26
(2) „Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…” (5Mózes 23,2-26)* Eleve így kezdődik a mondat (1-2): ki az, aki nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez. Ma is több „hívő” kisközösség eleve így kezdi, hogy kik nem tartozhatnak őhozzájuk, mert majd ők megmondják, ki a méltó, „steril” hívő: kegyességben, hitvallásban, életfolytatásban. Jézus Krisztusban a kérdés megfordult: ki tartozhat az Úr gyülekezetéhez? Bizony, aki Jézus Krisztusra tekintve hiszi, hogy kegyelemből üdvössége van, és ez a hit feltisztuló élettel ajándékozza meg őt; az ilyen ember akkor is az Úr gyülekezetéhez, népéhez tartozik, ha „hatalmas keresztyének” kárhozatra kiabálják is.
___
* – 1. Eleve így kezdődik a mondat: ki az, aki nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez. Ma is több „hívő” kisközösség eleve így kezdi, hogy kik nem tartozhatnak őhozzájuk, mert majd ők megmondják, ki a méltó, „steril” hívő: kegyességben, hitvallásban, életfolytatásban. Jézus Krisztusban a kérdés megfordult: ki tartozhat az Úr gyülekezetéhez? Bizony, aki Jézus Krisztusra tekintve hiszi, hogy kegyelemből üdvössége van, és ez a hit feltisztuló élettel ajándékozza meg őt; az ilyen ember akkor is az Úr gyülekezetéhez, népéhez tartozik, ha „hatalmas keresztyének” kárhozatra kiabálják is.
– 2. Akkor életmentés volt az elkülönülés, mert a környező világ színes istenektől nyüzsgő istentelensége „megzabálta” volna az élő hitet, ahogy a cápa felzabálja a kisebb halakat. Ennek ismeretében olvassuk, hogy akkor nem tartozhattak az Úr gyülekezetéhez a testileg „hibásak” (2), az „idegenekkel” keveredők, még a tízedik nemzedékükben sem (3-7), valamint a tisztátalanok, és azok, akik rosszat akartak Isten népének (7). Bizony, itt tetten érhető a Biblia emberi oldala is, ahol a szempontrendszerben ott rejtőzik az emberi indulat, hiszen móáb népe nem segítő szándékkal közeledett Isten népéhez (7); ezért moáb népe különösen tisztátalannak számít. De azok az „idegenek”, akik segítő szándékkal fordultak Isten népe felé, azok már a harmadik nemzedék során Isten gyülekezetéhez tartozhatnak (8-9). Isten azonban ezt a gyarló emberi indulatot is fel tudta használni a saját népe védelmében. Az Úr mindig áldássá fordítja választott szerettei számára az átkot (6).
– 3. Jézus Krisztusban már nem számítanak ezek a szempontok: férfi és nő, szolga és szabad, zsidó és görög egyaránt az Ő gyülekezetének tagja lehet (Galata 3,28). Hiszen, aki hosszú időn át „nem keveredik” nyitott, de hitét tisztán megőrző szeretettel, az elszürkül, elgyengül, meghal. Az elkülönülés csak egy ideig lehetséges módja a megmaradásnak. Jézus Krisztusban az egyértelmű mederben haladó folyó sodrásának nyitottsága adatott nekünk, amely minden patakot, vizet befogad, de utána együtt haladva, egyértelműen krisztusi az irány. A keveredés hiánya a „guppi” nevű akváriumi halaknál szembetűnő, hiszen teljes elszürküléshez, majd pusztuláshoz vezet. A színüket, majd az életüket is elvesztik, ezért frissíteni kell a vérvonalat.