előző nap
következő nap

„...ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet” Jel 15

1 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. 2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, 3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: 4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid. 5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, 6 és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. 7 És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának füstjével, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

„...ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet" (4). Győzelmi ének, melyben összekapcsolódik az Ó- és az Újszövetség. Mózesnek és Jézusnak az éneke. Istent dicsérik. Őt, aki egyedül szent, s ezt megmutatta az ítéleteiben. Isten szentsége a hívő ember számára már nem félelmetes, de azoknak, akik Krisztust még nem ismerik, rettenetes. Még nem késő Istennel rendezni a kapcsolatunkat, tegyük ezt meg, és biztassunk erre másokat is!

RÉ 264 MRÉ 348

„Ne vegyen zálogba senki kézimalmot, …mert életet vett zálogba!” (5Mózes 24) 5Mózes 24

(6) „Ne vegyen zálogba senki kézimalmot, …mert életet vett zálogba!” (5Mózes 24)* – 1. Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen létfontosságú tárgyat zálogba vettek, akkor nem az értékükért vették zálogba, hanem azért, hogy az adósra nyomást gyakoroljanak, és rábírják valamire. Konkrétabban fogalmazva a zsarolás egy módja lehetett akkor az, amikor valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen az életét, a megélhetését tették lehetetlenné, azzal, hogy a malomkövével együtt elvették a kenyerét is. – 2. Van azonban a kenyérnél is fontosabb: tehát a testi tápláléknál is lehetséges többet elvenni tőlünk. Én belehalnék, ha bizonyos jegyzetfüzeteimet, „kitanított-kipreparált” könyveimet, főként a mindig használt Bibliámat elvennék tőlem. Ennél még súlyosabb, ha valakit megaláznak. Ilyenkor nem a „malomkövét”, nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát vették el az illetőnek. – 3. A hívő embert azonban védi az Ő Ura! Egyrészt nem engedi elvenni a „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Másrészt, ha mégis ez a próbatétel következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, és soha nem tesz bennünket zsarolhatókká, hanem mindhalálig hűségesekké edz (Jelenések 2,10)

___

* Ebben a fejezetben minden igeversnél külön megállhatnánk, hiszen az emberszeretet különböző helyzetekre megfogalmazott törvényeit olvashatjuk itt, most a házassági elválás kérdését is ide sorolva (1-5). Isten megváltó szeretete népének minden rezdülésére kiterjed. Most csak egy versre tudunk figyelni ebből a rengetegből.

– 1. Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen létfontosságú tárgyat zálogba vettek, akkor nem az értékükért vették zálogba, hanem azért, hogy az adósra nyomást gyakoroljanak, és rábírják valamire. Konkrétabban fogalmazva a zsarolás egy módja lehetett akkor az, amikor valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen az életét, a megélhetését tették lehetetlenné, azzal, hogy a malomkővel együtt elvették a kenyerét is.

– 2. Van azonban a kenyérnél is fontosabb, tehát a testi tápláléknál is lehetséges többet elvenni tőlünk. Én belehalnék, ha bizonyos jegyzetfüzeteimet, „kitanított-kipreparált” könyveimet, főként a mindig használt Bibliámat elvennék tőlem. Ennél még súlyosabb, ha valakit megaláznak. Ilyenkor nem a „malomkövét”, nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát vették el az illetőnek. Ma már kifinomult eszközök tárházával lehet ölni. Tudok ilyen tragédiákról.

– 3. A hívő embert azonban védi az Ő Ura! Egyrészt nem engedi elvenni a „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Másrészt, ha mégis ez a próbatétel következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, és soha nem tesz bennünket zsarolhatókká, hanem mindhalálig hűségesekké edz (Jelenések 2,10)