(16) „…halálosan belefáradt a lelke.” (Bírák 16,1-21) A KÍSÉRTÉSRŐL. Sámson beáldozza a legszentebb küldetését is egy nőért. Sámson ereje nem a hajában volt, hanem az Úrnak szentelt elhívásában. A hosszú haj ennek csak külső jele. A külsőleg roppant erős Sámson nem kérte el a felülről való erőt, ezért testi erejével és egyéb ajándékaival visszaélt. Ez a bivaly-erős ember valójában szánalmasan gyenge, sebezhető. A szép asszony négyszer próbálkozott, és Sámson számára a napnál világosabb lehetett, már az első kísérlet után, hogy Delila rá akarja szedni őt, és ki akarja szolgáltatni a filiszteusoknak. A kísértés azonban erősebb volt, és végül olyan halálosan belefáradt Sámson lelke az egészbe, hogy kiadta legszentebb titkát: feltárta Delila előtt a szívét. Aki enged a kísértésnek, aki a kelleténél jobban kitárulkozik, az belepusztulhat; és csak az Isten kegyelme végezheti el, ha ez mégsem így történik; de sok nyomorúság követi ekkor is a bukást. Isten nem a „jótól” akar eltiltani, hanem a nyomorúságtól akar megóvni bennünket; - valamint világossá akarja tenni számunkra, hogy mi az, amit mi jónak gondolunk, de az valójában halálos méreg, saját magunk és sokak számára is. „Uram, ha lenne kedvem a bűnre, ne legyen alkalmam rá; ha lenne alkalmam a bűnre, ne legyen kedvem hozzá!” (Joó Sándor).