„...nagy dolgokat tett velem a Hatalmas” Lk 1,39–56
„...nagy dolgokat tett velem a Hatalmas" (49). Mária Istent dicséri, beszél arról az örömről, amivel tele van a szíve. Amikor az ember megtapasztalja Isten áldását, részesül a csodában, el kell mondania másoknak is, hogy mit tett vele Isten. Mikor és hogyan tapasztaltuk meg életünkben, hogy nagy dolgokat tett velünk a hatalmas Isten?
RÉ 293 MRÉ 378
„…erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem…” (Bírák 16,22-31) Bírák 16,22-31
(28) „…erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem…” (Bírák 16,22-31) ISTEN NEM ENGEDI EL AZ ÖVÉIT. – 1. Sámson elbukott. Ahol pedig elbukik a „kegyes” is, ott „idegen istenek” derítik hamis jókedvre az embereket, akik gúnyolódnak (Zsoltárok 2) Isten népén és gyermekein (23-25). – 2. Milyen nagy bizonyosság olvasni a történet végét, hogy az Úr nem hagyja az övéit elveszni. Végül Sámson megtér a nyomorúságában, és Urába kapaszkodva visszatér az ereje is. Ennek külső jele az volt, hogy a börtönben ismét elkezdett nőni a haja (22), és már nem a puszta erejében bízott, hanem könyörögve az Úrhoz kiáltott. Ez már egy megtért ember imádsága, aki tudja, hogy az Úr nem feledkezett meg róla, ezért Őtőle kér erőt (26-28). – 3. Sámson azonban így is, csak pusztítani tudott, hogy nyomorult helyzetét megoldja, másokat is magával rántva a halálba (29-31). Nekünk még isteni segítséggel is csak ennyire futja: vassal és vérrel tudjuk kezelni az igazán nagy problémákat, mind a mai napig. Ez a mi igazán nagy nyomorúságunk. – 4. Az élő Isten akarata azonban nem ez. Jézus Krisztus volt az egyetlen, akinek isteni ereje nem ölt, nem pusztított, hanem a legnagyobb pusztítót is legyőzve, üdvösséget ajándékozott nekünk. Ezt azóta sem „vette be” a világ. Olyan is az életünk itt, egy halom törmelék.