előző nap következő nap

„...nagy dolgokat tett velem a Hatalmas” Lk 1,39–56

39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, 42 és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44 Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. 45 Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. 46 Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, 47 és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, 48 mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; 53 éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké. 56 Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

„...nagy dolgokat tett velem a Hatalmas" (49). Mária Istent dicséri, beszél arról az örömről, amivel tele van a szíve. Amikor az ember megtapasztalja Isten áldását, részesül a csodában, el kell mondania másoknak is, hogy mit tett vele Isten. Mikor és hogyan tapasztaltuk meg életünkben, hogy nagy dolgokat tett velünk a hatalmas Isten?

RÉ 293 MRÉ 378

„…erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem…” (Bírák 16,22-31) Bírák 16,22-31

(28) „…erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem…” (Bírák 16,22-31) ISTEN NEM ENGEDI EL AZ ÖVÉIT. – 1. Sámson elbukott. Ahol pedig elbukik a „kegyes” is, ott „idegen istenek” derítik hamis jókedvre az embereket, akik gúnyolódnak (Zsoltárok 2) Isten népén és gyermekein (23-25). – 2. Milyen nagy bizonyosság olvasni a történet végét, hogy az Úr nem hagyja az övéit elveszni. Végül Sámson megtér a nyomorúságában, és Urába kapaszkodva visszatér az ereje is. Ennek külső jele az volt, hogy a börtönben ismét elkezdett nőni a haja (22), és már nem a puszta erejében bízott, hanem könyörögve az Úrhoz kiáltott. Ez már egy megtért ember imádsága, aki tudja, hogy az Úr nem feledkezett meg róla, ezért Őtőle kér erőt (26-28). – 3. Sámson azonban így is, csak pusztítani tudott, hogy nyomorult helyzetét megoldja, másokat is magával rántva a halálba (29-31). Nekünk még isteni segítséggel is csak ennyire futja: vassal és vérrel tudjuk kezelni az igazán nagy problémákat, mind a mai napig. Ez a mi igazán nagy nyomorúságunk. – 4. Az élő Isten akarata azonban nem ez. Jézus Krisztus volt az egyetlen, akinek isteni ereje nem ölt, nem pusztított, hanem a legnagyobb pusztítót is legyőzve, üdvösséget ajándékozott nekünk. Ezt azóta sem „vette be” a világ. Olyan is az életünk itt, egy halom törmelék.