előző nap
következő nap

„...vele együtt örültek” Lk 1,57–80

57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61 De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. 62 Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. 63 Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. 64 És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. 69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, * 70 amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva, 71 hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa. 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.

„...vele együtt örültek" (58). Amikor Erzsébet megszülte a fiát, a szomszédok együtt örültek vele. Vajon mi tudunk örülni mások örömének? Vagy csak a magunk boldogulása érdekel minket? Van időnk beszélgetni a másikkal arról, hogyan élte át Isten irgalmát? Vagy csak magunkkal foglalkozunk? Isten áldását megtapasztalni öröm, s jó annak a közelében lenni, aki ezt szívesen megosztja.

RÉ 296 MRÉ 187

„…nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.” (Bírák 17) Bírák 17

(6) „…nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.” (Bírák 17)* Egyetlen mondatban megkapjuk a HELYZETJELENTÉST. – 1. Milyen döbbenetes hogy ezek a szereplők a maguk vallásosságában is olyan tudatlanok, hogy észre sem veszik az ellentmondásokat, például az Úr tisztelete és az ezüst bálványszobor között, vagy Isten népének közös ügye és a maszek szentélyben folyó istentisztelet között, a látszólagos szabályok betartása és a teljes megromlás között, ide értve a lévitát is, akinek pedig csak az számít, hogy megéljen. – 2. Látszólag itt jó szándék, buzgóság indít mindenkit, de mégis ez lesz Isten népe egyik legnagyobb eltévelyedésének forrása (1Királyok 12,29). Itt egy család annyira buzgó volt, hogy saját ügyének, „maszek vállalkozásának” gondolta az istentiszteletet, miközben sem hite, sem ismerete, sem tapasztalata nem volt ebben. – 3. Akkor nem volt vezető Izráelben, így mindenki azt tette, amit akart! Milyen szabadság ez?

___

* A teljes magyarázat:

Egyetlen mondatban megkapjuk a HELYZETJELENTÉST.

– 1. Egy asszony titokban összegyűjtött ezüstjét ellopják, amire az asszony átokkal válaszol, majd amikor a saját fia bevallja, hogy ő lopott, megbocsát, és az Úrnak szenteli a visszanyert ezüstöt.

– 2. Milyen döbbenetes azonban, hogy ezek a szereplők a maguk vallásosságában is olyan tudatlanok, hogy észre sem veszik az ellentmondásokat, például az Úr tisztelete és az ezüst bálványszobor között, vagy Isten népének közös ügye és a maszek szentélyben folyó istentisztelet között, a látszólagos szabályok betartása és a teljes megromlás között, ide értve a lévitát is, akinek pedig csak az számít, hogy megéljen.

– 3. Látszólag itt jó szándék, buzgóság indít mindenkit, de mégis ez lesz Isten népe egyik legnagyobb eltévelyedésének forrása (1Királyok 12,29). Itt egy család annyira buzgó volt, hogy saját ügyének, „maszek vállalkozásának” gondolta az istentiszteletet, miközben sem hite, sem ismerete, sem tapasztalata nem volt ebben.

– 4. Akkor nem volt vezető Izráelben, így mindenki azt tette, amit akart! Hát, ez egy súlyos mondat: nagyjából ez jellemző ránk, egyházban, világban másként; - de a fő diagnózis ez. A szabadság ugyanakkor illúzió, mert soha nem voltunk ennyire lefigyeltek, mint ma, minden lépésünkről tudnak, minden szavunkat hallják. Milyen szabadság ez? Istentől való király kell, aki tudja, hogy az Úr az igazi király. Irány kell! A korlát az igazi szabadság.