előző nap
következő nap

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Lk 4,1–13

1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember". 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, * 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet." 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre. 

A megkísértés története figyelmeztetés számunkra: Megváltónkat, aki valóságos ember és valóságos Isten (HK 47.), megkísértette az ördög. Mennyivel inkább el akar távolítani bennünket, embereket Istentől. Három érzékeny ponton támad: az egyik a testi szükségek területe (3), a másik az Isten nélküli meggazdagodás és a mások fölötti uralkodás lehetősége (5–6), a harmadik pedig az emberi elismerés és dicséret (9). Imádkozzunk, hogy kísértéseinkben ő legyen mellettünk, és adjon győzelmet!

RÉ 338 MRÉ 339

„Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” (Bírák 21) Bírák 21

(25) „Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”(Bírák 21)* Nincs vezető, nincs méltó király; és szétesik minden. Ezt a Bírák könyvének utolsó fejezete is alátámasztja. – 1. Későn sírnak ezek itt (2-3), mert már kiirtottak egy bűnös, de náluknál semmivel sem rosszabb törzset, saját népük köréből. – 2. Elhamarkodott, értelmetlen fogadalmat tesznek ezek itt, mint Jefte (Bírák 15,15-17), miszerint nem adják lányaikat Benjaminihoz (18). Az Istennek kedves fogadalom soha nem lehet öncélú, és mindig Isten dicsőségét és a másik életét szolgálja. Egyébként pedig nem fogadalmakra van szükség, hanem folyamatosan megszentelt életre. – 3. Ezek itt az erőszak okozta nyomorúságot újabb erőszakkal akarják megoldani. Ez is tipikus! Egy korábbi gyarló fogadalmuk szerint teljesen kipusztítják Jábés-Gileád lakóit, akik nem tartottak velük a harcban, csak azt a 400 szűz lányt hagyva életben, akiket a benjámini bujdosó férfiaknak adnak (8-12), a szentély körül táncoló lányokkal együtt (19-23) – 4. Az élő Isten, a megváltó Jézus Krisztus, az örökkévalóság királya után kiáltanak ezek a fejezetek, mert itt akkora rések tátongnak mindenütt (18), hogy már-már összedől az egész ház. Az Úr pedig még ebből a sok rettenetből is áldást formál számunkra, hiszen a helyreállított törzsből jön majd elő a megígért egyetlen igazságos és szent király, aki kedves az Istennek!

___

* A Bírák könyvének záró igeversre ez, amit korábban is többször olvashattunk már, mint a kor végének legjellemzőbb állapotát: nincs vezető, nincs méltó bíra, nincs király; és szétesik minden. Ezt a könyv utolsó fejezetének tartalma is alátámasztja.

– 1. Későn sírnak ezek itt (2-3), mert már kiirtottak egy bűnös, de náluknál semmivel sem rosszabb törzset, saját népük köréből. Senki sem makulátlan, ezért érdekek függvénye, hogy éppen kit bélyegzünk az adott pillanatban bűnösnek. Ezzel nem a bűnt akarjuk viszonylagossá tenni; sőt, inkább azt hangsúlyozzuk, hogy halálos a bűnünk, szükséges a bűnbánat, a sírás; de történjen ez mielőbb, még a pusztítások előtt. Sajnos, a mi sírásunk is gyakran késő, nem teológiai értelemben, mert Isten a töredelmes szívnek ad újrakezdést és erőt, hogy többet ne éljen vissza az Úr szeretetével; de amit tönkre tettünk, azt ebben a világban már aligha lehet újra építeni.

– 2. Elhamarkodott, értelmetlen fogadalmat tesznek ezek itt, mint Jefte (Bírák 15,15-17), miszerint nem adják lányaikat Benjaminihoz (18). Az Istennek kedves fogadalom soha nem lehet öncélú, és mindig Isten dicsőségét és a másik életét szolgálja. Egyébként pedig nem fogadalmakra van szükség, hanem folyamatosan megszentelt életre.

– 3. Ezek itt az erőszak okozta nyomorúságot újabb erőszakkal akarják megoldani. Ez is tipikus! Egy korábbi gyarló fogadalmuk szerint teljesen kipusztítják Jábés-Gileád lakóit, akik nem tartottak velük a harcban, csak azt a 400 szűz lányt hagyva életben, akiket a benjámini bujdosó férfiaknak adnak (8-12), a szentély körül táncoló lányokkal együtt (19-23)

– 4. Az élő Isten, a megváltó Jézus Krisztus, az örökkévalóság királya után kiáltanak ezek a fejezetek, mert itt akkora rések tátongnak mindenütt (18), hogy már-már összedől az egész ház. Az Úr pedig még ebből a sok rettenetből is áldást formál számunkra, hiszen a helyreállított törzsből jön majd elő a megígért egyetlen igazságos és szent király, aki kedves az Istennek!