előző nap
következő nap

„...szokása szerint bement szombaton a zsinagógába” Lk 4,14–30

14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. 16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, * 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét." 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; 21 ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. 22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? 23 Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! 24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27 És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. 28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30 ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

„...szokása szerint bement szombaton a zsinagógába" (16). Vannak jó és rossz szokásaink, olyanok, amelyeket el kellene hagyjunk, és olyanok, amelyeket tovább kellene vinni. Az Úr Jézus Krisztus szokása arra buzdít, hogy legyenek olyan szokásaink, amelyekkel nem hozunk szégyent az ő nevére, a gyülekezeti közösség, a bibliaolvasás és az imádság ne maradjanak el életvitelünkből!

RÉ 470 MRÉ 374

„Ezek a királyok uralkodtak Edómban…” (1Krónika 1) 1Krónika 1

(43) „Ezek a királyok uralkodtak Edómban…” (1Krónika 1)* Miért említi Edóm királyait (43-54) ez a bibliai könyv Ádám és Ábrahám nemzetségtáblázatai után? (1-53)** A könyv nézőpontjának lényege: egy kevert világban az Istentől rájuk bízott önazonosság, a hagyomány, az üzenet, az Isten-ismeret és az istentisztelet megőrzése. A legnagyobb probléma, az északi, samáriai országrész kevertsége, közben délen Ézsau utódainak, az edomitáknak jelenléte. Minden irányból veszélyeztetik őket. Hogyan lehet megmaradni? Csakis úgy, ha nagyon komolyan és szigorúan megbecsüljük hitünket, múltunkat, értékeinket; - mindazt, amit az Úr ránk bízott. Ma is ez a feladat. Ezzel senkit nem zárunk ki, nem minősítünk, de nem engedjük, hogy pusztán valamiféle szeretetre, „minden mindegy nyitottságra” hivatkozva kiradírozzanak minket. Nem engedünk a hitünkből, de nem leszünk embertelenek, bizonyosságunk pedig erőt ad, hogy ne panaszkodjunk, hanem szerény maradékként kitartsunk a ránk bízott kincs megőrzésében, a szebb időkig.

___

* Miért említi Edóm királyait (43-54) ez a bibliai könyv Ádám és Ábrahám nemzetségtáblázatai után? (1-53)

– A „Krónikás történeti mű” Izráel történeti hagyományait a kezdetektől a kortárs időkig beszéli el, hogy a felmerülő új kérdésekre választ tudjon adni. A babiloni fogság után keresik a próféták által megígért boldog jövőt, de még nem látják: hogyan tehát tovább?

– Ezt a jövőt keresve a Krónikák könyve a történeti hagyományt saját, fogság utáni, déli országrészbeli, „papi” nézőpontjából mondja el. Ez a nézőpont Isten igazi népét keresi, benne a tiszta istentisztelet vágyával, idealizáltan kiemelve azokat a királyokat (Dávid, Salamon, Ezékiás, Jósiás), akik a templomért, az istentiszteletért, Isten népéért meghatározó módon cselekedtek. A könyv szó szerint idéz más szent könyvekből (plagizál???), de nézőpontja szerint kihagy részeket, mégsem ferdít, hanem egy elv szerint halad, miközben beépít ismeretlen forrásokat is. A felsorolás Ádámmal, az első emberrel kezdődik, és évszázadokat lépve rövid úton eljut Ábrahámig, az első ősatyáig, onnan Izráelig (így nevezi Jákóbot). Mindebben személyes élő hittel egyrészt azt szemlélteti, hogy az Úr az egész emberiség teremtője, másrészt hogy Izráel népe a teremtéstől kezdve benne volt Isten örök tanácsvégzésében.

– Ennek a nézőpontnak lényege: egy kevert világban az Istentől rájuk bízott önazonosság, a hagyomány, az üzenet, az Isten-ismeret és az istentisztelet megőrzése. A legnagyobb probléma, az északi, samáriai országrész kevertsége, közben délen Ézsau utódainak, az edomitáknak jelenléte. Minden irányból veszélyeztetik őket. Hogyan lehet megmaradni? Csakis úgy, ha nagyon komolyan és szigorúan megbecsüljük hitünket, múltunkat, értékeinket; - mindazt, amit az Úr ránk bízott. Ma is ez a feladat. Ezzel senkit nem zárunk ki, nem minősítünk, de nem engedjük, hogy pusztán valamiféle szeretetre, „minden mindegy nyitottságra” hivatkozva kiradírozzanak minket.

– A megmaradás reménységével tekint ez a könyv Isten teljes népének egységére, noha a fenti okok miatt csak a déli országrész történetét tartja felvállalhatónak. Ma is ez az egység a reménységünk, Jézus Krisztusban bizonyosságunk. Nem engedünk a hitünkből, de nem leszünk embertelenek, bizonyosságunk pedig erőt ad, hogy ne panaszkodjunk, hanem szerény maradékként kitartsunk a ránk bízott kincs megőrzésében, a szebb időkig.

** A nemzetek és népek leszármazását az akkori ismeretek alapján közli s Ádámtól Nóéig (1–4), Nóé leszármazottaitól Ábrahámig (4–23), Sémtől Tháréig (24–26), Ábrahámtól Izráelig (28–34), majd Ézsau és Szeir fiaiig (35–42), végül az edomi királyokig (43–54) sorolja fel a nemzetségeket. Ábrahám fiai közül Izsák megelőzi az elsőszülött Ismaelt, nyilván kiválasztásánál fogva.