előző nap
következő nap

„Az Emberfia ura a szombatnak” Lk 6,1–11

Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? 3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. 5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak. 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

„Az Emberfia ura a szombatnak" (5). Van köze hozzá, és van mondanivalója róla – ezt közölte Jézus az őt kérdezőkkel. Legfontosabb, kőbe vésett vallási törvényeinket sem különíthetjük el Jézustól, nem tölthetjük be azokat Jézus nélkül. Csak az azokat elrendelő, élő Istent ismerve fogják az életet, a hitet és a mi javunkat szolgálni. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg, hogyan szenteljük meg a nyugalom napjait!

RÉ 294 MRÉ 380

„Ott vannak ma is…” (1Krónikák 5,23-41) 1Krónikák 5,23-41

(26) „Ott vannak ma is…” (1Krónikák 5,23-41)* A törzsek letelepedése után Rúben és Gád, valamint Manassé törzsének fele a Jordán keletre eső oldalán kapott területet. A Krónikás ezekre a törzsekre figyel a fejezet első felében (1-22), amíg egy asszír hadjárat, Kr. e. 732-ben véget nem vetett önállóságuknak (26; 2Királyok 15,29). A két és fél törzsnek korábban sikeres harcaik voltak, amíg az Úrban bíztak (18-21). Ezek a sikerek elbizakodottá tették őket, ezért amikor hosszan és megátalkodottan hűtlenné lettek az Úrhoz, idegenek hurcolták el őket (23-26). Jobb megelégedni az Istentől rendelt kevesebbel, alázatban és hitben, mint „többre” vágyva, ehhez még Isten segítségét is kérve, önhitté és istentelenné lenni. Döbbenetes olvasni a tömör megállapítást, hogy ezek ott vannak még ma is a fogságban (26). Nyilván, ez az időmeghatározás a krónika rögzítésének időszakát jelenti (Kr. e. 400 körül), vagyis sokak számára a fogság maradandóbb volt hetven évnél, akár „örökké” tarthatott. Ahol nincs megtérés, ott nincs áldás, és először „cifra nyomorúságot”, majd „fogságot” és „kárt” hoz ránk az Úr.

___

* - A törzsek letelepedése után Rúben és Gád, valamint Manassé törzsének fele a Jordán keletre eső oldalán kapott területet. A Krónikás ezekre a törzsekre figyel a fejezet első felében (1-22), amíg egy asszír hadjárat, Kr. e. 732-ben véget nem vetett önállóságuknak (26; 2Királyok 15,29). A két és fél törzsnek korábban sikeres harcaik voltak, amíg az Úrban bíztak (18-21). Ezek a sikerek elbizakodottá tették őket, ezért amikor hosszan és megátalkodottan hűtlenné lettek az Úrhoz, idegenek hurcolták el őket (23-26).

- Jobb megelégedni az Istentől rendelt kevesebbel, alázatban és hitben, mint „többre” vágyva, ehhez még Isten segítségét is kérve, önhitté és istentelenné lenni.

- Döbbenetes olvasni a tömör megállapítást, hogy ezek ott vannak még ma is a fogságban (26). Nyilván, ez az időmeghatározás a krónika rögzítésének időszakát jelenti (Kr. e. 400 körül), vagyis sokak számára a fogság maradandóbb volt hetven évnél, akár „örökké” tarthatott. Ahol nincs megtérés, ott nincs áldás, és először „cifra nyomorúságot”, majd „fogságot” és „kárt” hoz ránk az Úr.

- Ennek ellentéteként, ezután Lévi leszármazottairól olvasunk, akiknek nem jutott terület, mert az ő örökségük az Úr volt, vagyis papi szolgálatukért járt nekik a „megélhetés” (27-41). A főpapi listát egészen a babiloni fogságig követhetjük itt (Kr. e. 587).

- Isten azzal bízta meg Lévi törzsét, hogy szolgáljanak az istentisztelet, a szent sátor és a templom körül; figyelmeztetve ezzel Isten népét az istentisztelet, az Úr előtt való megállás fontosságára: hiszen minden jó adomány az Úrtól van, és kárhozatosan belehalunk az életbe, ha az Úrról elfeledkezünk (Jakab 1,17).

- Amikor ezeket a sorokat írom, pünkösd van, és a legnézettebb tv csatornán bicikliversenyre hívnak bennünket. Nem folytatom tovább…