előző nap
következő nap

„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Lk 7,18–35

18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, 23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat." 28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. 29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.

Keresztelő János emberi arcát látjuk, amikor kétségektől gyötörve kérdezi a börtönből: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" (19). Jézus jelértékű tetteire mutat, és immáron másodszor idézi Ézsaiás szavait. Ezúttal azonban a felsorolásból kimarad egy: „a szabadulást hirdessem a foglyoknak..." (Lk 4,18). Isten országának eljövetele feltartóztathatatlan, de egyelőre töredékes. A töredékességnek mi is lehetünk kárvallottjai, ezért imádkozzuk: „Jöjjön el a te országod!"

RÉ 240 MRÉ 402

„Így halt meg Saul a hűtlensége miatt…” (1Krónika 10) 1Krónika 10

(13) „Így halt meg Saul a hűtlensége miatt…”* (1Krónika 10) A hűtlenség pusztuláshoz vezet. Megölték Saul háza népét, gyermekeit; - és magára a királyra is ez a sors várt volna, de beledőlt a saját kardjába, még mielőtt idegenek gúnyolódva és halálosan megkínozták volna. Ez a jelenet, nem pont Saul esete kapcsán, mégis elénk hoz egy kérdés,. Eljuthatnak odáig a dolgok, tőlünk függetlenül is, hogy „saját kardunkba kellene dőlni”? Ilyenkor lepereg az ember előtt az egész élete. Isten gyermeke még ebben az utolsó pillanatban is leteheti minden mulasztását, és megragadhatja az Úr kegyelmét (1-6). Ekkor meghal, de nem veszik el. Ki lehet mondani, hogy adódhat olyan helyzet, amikor jobb meghalni, mint idegen emberek gyarló kezeibe esni, nem engedve, hogy kínjainkkal gúnyolják az Úr ügyét! Persze, ha a szenvedésünk Isten akarata, akkor Ő ad hozzá erőt, hogy hűek maradjunk mindhalálig (Jelenések 2,10). Nagy kérdés: lennének-e ma közöttünk, elkényeztetett keresztyének között (8-10), ilyen helyzetekben hit-hősök? A szánk ugyanis nagy, de egy semmirevaló hétköznapi konfliktust sem tudunk hitben elrendezni.

___

*A krónikás Dávid király előtérbe kerülésének előzményeit összegzi.

– 1. Az előző király, Saul méltatlanná vált szolgálatára: hűtlen lett az Úrhoz, idegen „módszerekhez” folyamodott, és nem törődött az istentisztelettel sem (13).

– 2. Ez a hűtlenség pusztuláshoz vezet. Megölték Saul háza népét, gyermekeit; - és magára a királyra is ez a sors várt volna, de beledőlt a saját kardjába, még mielőtt idegenek gúnyolódva és halálosan megkínozták volna.

– 3. Ez a jelent azonban elénk hoz egy másik üzenetet. Eljuthatnak odáig a dolgok, tőlünk függetlenül is, hogy „saját kardunkba kellene dőlni”. Ilyenkor lepereg az ember előtt az egész élete. Isten gyermeke még ebben az utolsó pillanatban is leteheti minden mulasztását, és megragadhatja az Úr kegyelmét (1-6). Ekkor meghal, de nem veszik el. Ki lehet mondani, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor a „külső öngyilkosság”, lényegét illetően nem az? Jobb meghalni, mint idegen emberek gyarló kezeibe esni, nem engedve, hogy kínjainkkal gúnyolják az Úr ügyét! Persze, ha ez az Isten akarata, akkor ad hozzá erőt, hogy hűek maradjunk mindhalálig (Jelenések 2,10). Nagy kérdés: lennének-e ma közöttünk, elkényeztetett keresztyének között (8-10), ilyen helyzetekben hit-hősök? A szánk ugyanis nagy, de egy semmirevaló hétköznapi konfliktust sem tudunk hitben elrendezni.

– 4. Saul legnagyobb bűne az, hogy saját hűtlensége és pusztulása a rá bízottak bukását is jelentette (7-10). Ez a vezető mindenkori felelőssége. Imádkozzunk értük.