előző nap
következő nap

„...inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” Lk 10,1–20

1 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2 Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! 5 Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. 7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! 8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! 9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. 10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: 11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa. 12 Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon, mint annak a városnak. 13 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve. 14 De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek. 15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! 16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem. 17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! 18 Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. 20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.

„...inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben" (20). A tanítványok örülnek Krisztustól kapott hatalmuknak és missziós sikereiknek. Jézus azonban annak örömteli megbecsülésére hívja őket, hogy a mennyei Atya számon tartja őket. Jó dolog, ha érezzük, hogy ereje és hatása van bizonyságtételünknek, de még jobb, ha kudarcok között is örömteli hűséggel szolgáljuk Urunkat, aki sikertelenségünkben is szerető Atyánk.

RÉ 462 MRÉ 423

„Atyja leszek neki, és ő fiam lesz…” (1Krónikák 17,1-15) 1Krónikák 17,1-15

(13) „Atyja leszek neki, és ő fiam lesz…” (1Krónikák 17,1-15) Dávid személyes hitének és hűségének bizonyítéka, hogy a győzelmeket követő béke idején házat akar építeni az Úrnak. Szándékát közli Nátán prófétával, és a próféta helyesli a tervet. De az önzetlen emberi gondolat és jó szándék mit sem ér, ha hiányzik belőle a döntő jóváhagyás: az Isten helyeslése (1–2). Nem Dávid, hanem fia fogja megépíteni a templomot. A próféta éjszakai kijelentést kap az Úrtól: miszerint Isten elutasítja a király tervét (3). Az indoklás itt nem az, hogy Dávid hadakozó és véres kezű ember, hanem az Úr azt mondja, hogy eddig sem lakozott házban, csak sátorban, és mégis megsegítette népét. Dávid ígéretet kap, hogy fia építi meg az Úr házát (12), és Isten Dávid fiát a maga fiának tekinti, királyi székét pedig megerősíti mindörökre (11-12). Dávid házat akart építeni az Úrnak, és az Úr Dávid házát építi meg, miközben a maga örökkévaló királyi uralmáról ad kegyelmes ígéretet, amely beteljesedett a Jézus Krisztusban.