„Egyikük...” Lk 17,11–19
„Egyikük..." (15). Vajon te vagy én vagyunk az az „egy"? Örök kérdés! Dicsőítjük-e, vagy eléggé közérthetően dicsőítjük-e Istent azért, hogy „hitben járhatunk"? Ma is válaszolni fogunk, tudva, nem tudva!
RÉ 210 MRÉ 347
„Akkor áldotta Dávid az Urat, az egész gyülekezet előtt…” (1Krónikák 29,10-19) 1Krónikák 29,10-19
(10) „Akkor áldotta Dávid az Urat, az egész gyülekezet előtt…” (1Krónikák 29,10-19)* Dávid hálaimát mond az adományokért. Mindennapi imádságunk lehet ez az igeszakasz. – 1. Dávid először magasztalja az Urat. A magasztalásnak éppen az a lényege, hogy elismerjük Isten nagyságát, minden élethelyzetünkben, és a próbatételek során is leborulva dicsérjük hatalmát (10-13). – 2. Dávid, Isten magasztalása után hálát ad. Kegyelmi állapot, ha valaki észreveszi, hogy mikor miért adhat hálát; még a kínok között is. Az Úr magasztalásában és az Őneki való hálaadásban rejlik a megoldás sok-sok bajunkra (13). – 3. Dávid könyörgése rámutat arra, hogy milyenek vagyunk mi „magunkban”; picik, senkik, nincstelenek, erőtlenek, bizonytalanok, halandók (14-17). A könyörgés lényege, hogy picik vagyunk, de leborulunk a hatalmas Úr előtt, ez életünk egyetlen, de biztos „esélye”. – 4. Végezetül, a magasztalás, hálaadás és könyörgés után megfogalmazhatjuk a konkrét kéréseinket is. Hadd bátorítsunk mindenkit, hogy a fenti lépések után, legyünk konkrétan bátrak a kérésekben; - magunknak is kérhetünk! Az Úr pedig akarata és jó tetszése szerint cselekszik majd (18-19). Aki így tud imádkozni, az képtelen a másiknak szándékosan fájdalmat okozni.
___
* Dávid hálaimát mond az adományokért. Mindennapi imádságunk lehet ez az igeszakasz, különösen akkor, ha annyira megdermesztett minket a nyomorúság, hogy lefagyott az értelmünk, megkeményedett a szívünk, és nem jön ajkunkra a szó.
– 1. Dávid először magasztalja az Urat. A magasztalásnak éppen az a lényege, hogy elismerjük Isten nagyságát, minden élethelyzetünkben, és a próbatételek során is leborulva dicsérjük hatalmát (10-13).
– 2. Dávid, Isten magasztalása után hálát ad. Kegyelmi állapot, ha valaki észreveszi, hogy mikor miért adhat hálát; még a kínok között is. Az Úr magasztalásában és az Őneki való hálaadásban rejlik a megoldás sok-sok bajunkra (13).
– 3. Dávid könyörgése rámutat arra, hogy milyenek vagyunk mi „magunkban”; picik, senkik, nincstelenek, erőtlenek, bizonytalanok, halandók (14-17). Egyetlen lehetőségünk, hogy ezt őszintén megvalljuk az Úrnak. A könyörgés lényege, hogy picik vagyunk, de leborulunk a hatalmas Úr előtt, ez életünk egyetlen, de biztos „esélye”.
– 4. Végezetül, a magasztalás, hálaadás és könyörgés után megfogalmazhatjuk a konkrét kéréseinket is, amely nem csupán áldásért folyamodik, hanem merészeli megfogalmazni, megnevezni, hogy most éppen kiért kéri ezt. De figyeljük meg, hogy a kérések sem öncélúak; Dávid valójában az Úr ügyében kér, amikor fiával kapcsolatban kér. Mégis, hadd bátorítsunk mindenkit, hogy a fenti lépések után, legyünk konkrétan bátrak a kérésekben; magunknak is kérhetünk! Az Úr pedig akarata és jó tetszése szerint cselekszik majd (18-19). Aki így tud imádkozni, az képtelen a másiknak szándékosan fájdalmat okozni.