előző nap következő nap

„Egyikük...” Lk 17,11–19

11 Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. 12 Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, 13 és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14 Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. 15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17 Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18 Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? 19 És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.

„Egyikük..." (15). Vajon te vagy én vagyunk az az „egy"? Örök kérdés! Dicsőítjük-e, vagy eléggé közérthetően dicsőítjük-e Istent azért, hogy „hitben járhatunk"? Ma is válaszolni fogunk, tudva, nem tudva! 

RÉ 210 MRÉ 347

„Akkor áldotta Dávid az Urat, az egész gyülekezet előtt…” (1Krónikák 29,10-19) 1Krónikák 29,10-19

(10) „Akkor áldotta Dávid az Urat, az egész gyülekezet előtt…” (1Krónikák 29,10-19)* Dávid hálaimát mond az adományokért. Mindennapi imádságunk lehet ez az igeszakasz. – 1. Dávid először magasztalja az Urat. A magasztalásnak éppen az a lényege, hogy elismerjük Isten nagyságát, minden élethelyzetünkben, és a próbatételek során is leborulva dicsérjük hatalmát (10-13). – 2. Dávid, Isten magasztalása után hálát ad. Kegyelmi állapot, ha valaki észreveszi, hogy mikor miért adhat hálát; még a kínok között is. Az Úr magasztalásában és az Őneki való hálaadásban rejlik a megoldás sok-sok bajunkra (13). – 3. Dávid könyörgése rámutat arra, hogy milyenek vagyunk mi „magunkban”; picik, senkik, nincstelenek, erőtlenek, bizonytalanok, halandók (14-17). A könyörgés lényege, hogy picik vagyunk, de leborulunk a hatalmas Úr előtt, ez életünk egyetlen, de biztos „esélye”. – 4. Végezetül, a magasztalás, hálaadás és könyörgés után megfogalmazhatjuk a konkrét kéréseinket is. Hadd bátorítsunk mindenkit, hogy a fenti lépések után, legyünk konkrétan bátrak a kérésekben; - magunknak is kérhetünk! Az Úr pedig akarata és jó tetszése szerint cselekszik majd (18-19). Aki így tud imádkozni, az képtelen a másiknak szándékosan fájdalmat okozni.

___

* Dávid hálaimát mond az adományokért. Mindennapi imádságunk lehet ez az igeszakasz, különösen akkor, ha annyira megdermesztett minket a nyomorúság, hogy lefagyott az értelmünk, megkeményedett a szívünk, és nem jön ajkunkra a szó.

– 1. Dávid először magasztalja az Urat. A magasztalásnak éppen az a lényege, hogy elismerjük Isten nagyságát, minden élethelyzetünkben, és a próbatételek során is leborulva dicsérjük hatalmát (10-13).

– 2. Dávid, Isten magasztalása után hálát ad. Kegyelmi állapot, ha valaki észreveszi, hogy mikor miért adhat hálát; még a kínok között is. Az Úr magasztalásában és az Őneki való hálaadásban rejlik a megoldás sok-sok bajunkra (13).

– 3. Dávid könyörgése rámutat arra, hogy milyenek vagyunk mi „magunkban”; picik, senkik, nincstelenek, erőtlenek, bizonytalanok, halandók (14-17). Egyetlen lehetőségünk, hogy ezt őszintén megvalljuk az Úrnak. A könyörgés lényege, hogy picik vagyunk, de leborulunk a hatalmas Úr előtt, ez életünk egyetlen, de biztos „esélye”.

– 4. Végezetül, a magasztalás, hálaadás és könyörgés után megfogalmazhatjuk a konkrét kéréseinket is, amely nem csupán áldásért folyamodik, hanem merészeli megfogalmazni, megnevezni, hogy most éppen kiért kéri ezt. De figyeljük meg, hogy a kérések sem öncélúak; Dávid valójában az Úr ügyében kér, amikor fiával kapcsolatban kér. Mégis, hadd bátorítsunk mindenkit, hogy a fenti lépések után, legyünk konkrétan bátrak a kérésekben; magunknak is kérhetünk! Az Úr pedig akarata és jó tetszése szerint cselekszik majd (18-19). Aki így tud imádkozni, az képtelen a másiknak szándékosan fájdalmat okozni.