előző nap
következő nap

„Miről beszélgettek egymással útközben?” Lk 24,13–27

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? 19 Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; 20 és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

A két tanítvány nem érti, hogyan halhatott meg Mesterük. Ők másra számítottak Jézustól, és nem ezt várták Istentől. Lelkiállapotuk akkor kezd megváltozni, amikor a feltámadt Jézus melléjük lép, velük együtt megy, megszólítja, kérdezi őket, és saját elképzeléseik helyett kezdenek Isten igéjére figyelni. Ebből a nézőpontból már ők is látják, hogy Jézus kereszthalála nem a gonosz győzelme, hanem a megbocsátás, a szeretet, a kegyelem csodálatos diadala.

RÉ 352 MRÉ 237

„…amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten.” (2Krónikák 26,1-15) 2Krónikák 26,1-15

(5) „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten.”(2Krónikák 26,1-15)* – Ez egy szép egység, a hit és a siker kapcsolata. Uzzijá, Júda királya (Kr. e. 783-740), amíg az Urat kereste, sikeres volt az élete (6-15). – Merészelhetjük-e ezek után a hitet és a sikertelenséget egymás mellé tenni? Pedig ez volt Jézus Krisztus útja, egészen a keresztig, aztán persze a feltámadás csodájában kiteljesedve. Mi azonban már ebben a világban diadalmas életet akarunk. A hit is csak egy eszköz ehhez? A sikertelenség nem fér bele? – Tény, hogy a hitetlenség és a sikertelenség előbb-utóbb egymásra találnak, ahogy ez Uzzijá életében is megtörtént (16-23). – Mégis, ki kell mondani, hogy az áldás más, mint a siker. Az áldott ember a sikerekben is alázatos, sikertelenségében pedig szilárd. Az igaz hit mindig ebben az utóbbiban ragyoghat fel hitelesen. Az áldott ember bizonyos abban, hogy a diadal Jézus Krisztusban már az övé (1Korinthus 15,57). Aki pedig Jézus Krisztusban van, az a diadalról sem az itteni összefüggésekben gondolkodik, vagyis nem leli örömét a mások feletti diadalban.

___

* – Ez egy szép egység, a hit és a siker kapcsolata. Uzzijá, Júda királya (Kr. e. 783-740), amíg az Urat kereste, sikeres volt az élete: győzelmeket aratott a környező népek felett (6-8); gazdaggá lett az őrtornyaival, kútjaival, állataival és virágzó gazdálkodásával együtt (9-11); tekintélye volt a hadereje miatt, így senki nem mert szórakozni vele (11-13); a technikai újításai által igazolt okosságát (14-15), nagy hírnevét (15) nem is említve.

– Merészelhetjük-e ezek után a hitet és a sikertelenséget egymás mellé tenni? Pedig ez volt Jézus Krisztus útja, egészen a keresztig, aztán persze a feltámadás csodájában kiteljesedve. Mi azonban már ebben a világban diadalmas életet akarunk. A hit is csak egy eszköz ehhez? A sikertelenség nem fér bele?

– Tény, hogy a hitetlenség és a sikertelenség előbb-utóbb egymásra találnak, ahogy ez Uzzijá életében is megtörtént (16-23).

– Mégis, ki kell mondani, hogy az áldás más, mint a siker. Az áldott ember a sikerekben is alázatos, sikertelenségében pedig szilárd. Az igaz hit mindig ebben az utóbbiban ragyoghat fel hitelesen. Az áldott ember bizonyos abban, hogy a diadal Jézus Krisztusban már az övé. Aki pedig Jézus Krisztusban van, az a diadalról sem az itteni összefüggésekben gondolkodik, vagyis nem leli örömét a mások feletti diadalban.