előző nap
következő nap

„Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték,...” Lk 24,28–35

28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Az emmausi tanítványok által jól ismert, sokszor hallott bibliai történetek és próféciák a Jézussal való beszélgetésben kezdtek „feltárulni" előttük. Már nemcsak a mondatokat értették, hanem azok jelentését is felfogták. Jézus feltárta előttük Isten akaratát, majd felfedte önmagát – felismerték azt, aki halott volt, de feltámadt! A fáradt tanítványok útra kelnek, és sietnek vissza, mert nem tehetik, hogy ne mondják el a többieknek is azt, ami megváltoztatta az életüket: Jézus feltámadt!

RÉ 511 MRÉ 291

„Nem a te dolgod…” (2Krónikák 26,16-23) 2Krónikák 26,16-23

(18) „Nem a te dolgod…” (2Krónikák 26,16-23) Az Úr segítsége által elért sikerek azonban nem hálássá és alázatossá, hanem felfuvalkodottá tették Uzzijá királyt. Becsvágya abban érte el tetőfokát, hogy a legsajátosabb „papi” feladatot, a templomi illatáldozat bemutatását is ő akarta elvégezni (16). Azarjá főpap és nyolcvan erős szolgatársa azonban ellent álltak a királynak, és a szemébe mondták, hogy ez nem az ő dolga (17-18). Vegyük komolyan, amit a mai Igében olvasunk: van, ami nem a te dolgod, hanem te a saját területeden jeleskedj, mert ott kér számon az Urad (Róma 14,12). Uzzijá király poklossá lett, tisztátalanná, mert túllépett egy határ, hiszen nem tiszta, hanem valójában önös érdekek és gőg vezették (22-23).