előző nap
következő nap

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka” Ef 2,1–10

1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka" (8). Egyedül hit által lehet mienk az üdvösség Isten mindenható kegyelmének következtében. Egyedül Istennek köszönhetem, hogy nem kell bűneim következtében elpusztulnom, hanem Jézus Krisztus áldozata által van üdvösségem. Nem cselekedeteim és érdemeim következtében, hanem Isten üdvözítő, ingyen kegyelmének köszönhetem megmentésemet s az örök életet.

RÉ 432 MRÉ 273

„Így állították helyre az istentiszteletet…” (2Krónikák 29,20-36) 2Krónikák 29,20-36

(35) „Így állították helyre az istentiszteletet…” (2Krónikák 29,20-36)* Ezékiás helyreállította az istentiszteletet, és ezzel megmentette népét. Az élő Isten tiszteletére nem az Úrnak, hanem nekünk van szükségünk. Olyan ez, mint amikor a tátogó halat visszadobják a vízbe, azaz olyan, mint amikor visszakerülünk az „életelemünkbe”, ahol aztán a haldoklás helyett újra élünk (35). Az istentisztelet helyreállítása nem a saját elgondolásaik, kreatív ötleteik alapján, hanem az Úr rendelkezései szerint történt, amelyeket Dávid királynak adott az Isten, Gád és Nátán prófétákon keresztül (25). Eszerint mutatták be: - az előírt vétekáldozatokat (20-24); - a léviták hangszeres éneklése közben eszerint történt az égőáldozatok bemutatása (25-27). Ekként tisztult meg az Úr népe, akik örömmel hozták véres és hálaáldozataikat az Úr házába (31-35). Jézus Krisztus tökéletes áldozata óta ügyünk rendben van az Úr előtt, de életünk odaszentelése ma is elengedhetetlen, mégpedig nem a saját elgondolásaink, hanem az Úr akarata és rendelése szerint.

___

* Ezékiás helyreállította az istentiszteletet, és ezzel megmentette népét.

– 1. Az élő Isten tiszteletére nem az Úrnak, hanem nekünk van szükségünk. Olyan ez, mint amikor a tátogó halat visszadobják a vízbe, azaz olyan, mint amikor visszakerülünk az „életelemünkbe”, ahol aztán a haldoklás helyett újra élünk (35).

– 2. Az istentisztelet helyreállítása nem a saját elgondolásaik, kreatív ötleteik alapján, hanem az Úr rendelkezései szerint történt, amelyeket Dávid királynak adott az Isten, Gád és Nátán prófétákon keresztül (25).

Eszerint mutatták be:

- az előírt vétekáldozatokat (20-24);

- a léviták hangszeres éneklése közben eszerint történt az égőáldozatok bemutatása (25-27).

- Így borult le az egész nép is az, áldozatok bemutatása közben; - és a vezető emberekkel együtt (!) dicsérték az Urat (28-30).

- Ekként tisztult meg az Úr népe, akik örömmel hozták véres és hálaáldozataikat az Úr házába (31-35).

Jézus Krisztus tökéletes áldozata óta ügyünk rendben van az Úr előtt, de életünk odaszentelése ma is elengedhetetlen, mégpedig nem a saját elgondolásaink, hanem az Úr akarata és rendelése szerint.

– 3. Az egész nép annak is örvendezett, micsoda belátás, hogy még idejében könyörült rajtuk az Úr, és „hamar”, a pusztulás előtt, örömmel és engedelmesen visszatérhettek az élő Isten tiszteletéhez. Ez a kettő így együtt is fontos: örömmel és engedelmesen, szívből és józanul.

– 4. Nem kommentálom azt a megállapítást, amit az istentisztelet helyreállítása során fűz hozzá a krónikás, bár sajnálom a „papokat”, akik sokféleképpen hátrányos helyzetűek: „A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok” (34).

Állítsd helyre hűtlen népedet, Urunk!

(35) „Így állították helyre az istentiszteletet…” (2Krónikák 29,20-36)[1] Ezékiás helyreállította az istentiszteletet, és ezzel megmentette népét. Az élő Isten tiszteletére nem az Úrnak, hanem nekünk van szükségünk. Olyan ez, mint amikor a tátogó halat visszadobják a vízbe, azaz olyan, mint amikor visszakerülünk az „életelemünkbe”, ahol aztán a haldoklás helyett újra élünk (35). Az istentisztelet helyreállítása nem a saját elgondolásaik, kreatív ötleteik alapján, hanem az Úr rendelkezései szerint történt, amelyeket Dávid királynak adott az Isten, Gád és Nátán prófétákon keresztül (25). Eszerint mutatták be: - az előírt vétekáldozatokat (20-24); - a léviták hangszeres éneklése közben eszerint történt az égőáldozatok bemutatása (25-27). Ekként tisztult meg az Úr népe, akik örömmel hozták véres és hálaáldozataikat az Úr házába (31-35). Jézus Krisztus tökéletes áldozata óta ügyünk rendben van az Úr előtt, de életünk odaszentelése ma is elengedhetetlen, mégpedig nem a saját elgondolásaink, hanem az Úr akarata és rendelése szerint.


[1] A teljes magyarázat:

Ezékiás helyreállította az istentiszteletet, és ezzel megmentette népét.

– 1. Az élő Isten tiszteletére nem az Úrnak, hanem nekünk van szükségünk. Olyan ez, mint amikor a tátogó halat visszadobják a vízbe, azaz olyan, mint amikor visszakerülünk az „életelemünkbe”, ahol aztán a haldoklás helyett újra élünk (35).

– 2. Az istentisztelet helyreállítása nem a saját elgondolásaik, kreatív ötleteik alapján, hanem az Úr rendelkezései szerint történt, amelyeket Dávid királynak adott az Isten, Gád és Nátán prófétákon keresztül (25).

Eszerint mutatták be:

- az előírt vétekáldozatokat (20-24);

- a léviták hangszeres éneklése közben eszerint történt az égőáldozatok bemutatása (25-27).

- Így borult le az egész nép is az, áldozatok bemutatása közben; - és a vezető emberekkel együtt (!) dicsérték az Urat (28-30).

- Ekként tisztult meg az Úr népe, akik örömmel hozták véres és hálaáldozataikat az Úr házába (31-35).

Jézus Krisztus tökéletes áldozata óta ügyünk rendben van az Úr előtt, de életünk odaszentelése ma is elengedhetetlen, mégpedig nem a saját elgondolásaink, hanem az Úr akarata és rendelése szerint.

– 3. Az egész nép annak is örvendezett, micsoda belátás, hogy még idejében könyörült rajtuk az Úr, és „hamar”, a pusztulás előtt, örömmel és engedelmesen visszatérhettek az élő Isten tiszteletéhez. Ez a kettő így együtt is fontos: örömmel és engedelmesen, szívből és józanul.

– 4. Nem kommentálom azt a megállapítást, amit az istentisztelet helyreállítása során fűz hozzá a krónikás, bár sajnálom a „papokat”, akik sokféleképpen hátrányos helyzetűek: „A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok” (34).

Állítsd helyre hűtlen népedet, Urunk!