előző nap
következő nap

„...ezek tértek vissza a száműzetésből...” Ezsd 2,1–35

1 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába – 2 és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Szerájával, Reélájával, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával. Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak: 3 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, 4 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, 5 Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja, 6 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja, 7 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, 8 Zattúnak kilencszáznegyvenöt leszármazottja, 9 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, 10 Bánínak hatszáznegyvenkét leszármazottja, 11 Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja, 12 Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja, 13 Adóníkámnak hatszázhatvanhat leszármazottja, 14 Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja, 15 Ádínnak négyszázötvennégy leszármazottja, 16 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, 17 Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja, 18 Jórának száztizenkét leszármazottja, 19 Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja, 20 Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt. 21 Betlehemiek százhuszonhárman voltak, 22 Netófából valók ötvenhatan, 23 Anátótból valók százhuszonnyolcan, 24 azmávetiek negyvenketten, 25 kirjat-árímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, 26 rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, 27 Mikmászból valók százhuszonketten, 28 Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman, 29 nebóiak ötvenketten, 30 magbísiak százötvenhatan, 31 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, 32 hárimiak háromszázhúszan, 33 lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonöten, 34 jerikóiak háromszáznegyvenöten, 35 szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.

„...ezek tértek vissza a száműzetésből..." (1). A hazatértek névsora nehézkes olvasmány, de a túlélőknek hitvallási irat. A fogság ideje alatt és után születtek meg azok a hitvallásos feleletek, amelyek az Isten népének lelki elmélyülését szolgálták. Az idegen helyen, a másoknak való kiszolgáltatottságban megélt Istenre utaltság tapasztalata lett a bizonyság alapja: a szabadító Isten nem bontja fel szövetségét a hozzá megtérő népével.

RÉ 305 MRÉ 176

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki…” (Róma 1,16-32) Róma 1,16-32

(18) „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki…”(Róma 1,16-32) Ne csodálkozzunk Isten haragján. Nézzünk csak szét a világban, saját életünkben, vizsgáljuk meg önmagunkat. Az Ő haragja jogos. Mindenhol gonoszságot tapasztalunk, különösképpen, ha érdekütközés, vagy baj történik. Isten Igéjének igazságát a tapasztalataink igazolják. Jogos ez a harag. Ennek a haragnak oka az ember hitetlensége és ebből következő gonoszsága, amely elhomályosítja Isten igazságát (18). Az ember gonoszságát kimerítő bűnkatalógus tárja elénk (29-31). Az ember gonoszságának tetten érhető megnyilvánulása egész életének hiábavalósága, amit pótcselekvésekkel „üt el” magától: Isten dicsőségét teremtményekre cseréli fel, és az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás hatalmasodik el rajta, ahol már-már a normalitás lesz abnormálissá. A legnagyobb baj az, hogy a világot nem nyomasztja Isten haragja! Viszont kegyelem alatt vagy, ha terhel Isten jogos haragjának súlya. Az Ő haragja pedig valójában kegyelem, ami „megálljt” parancsol a gonosznak!*

___

*Kiegészítések a magyarázathoz:

- Kezdetben „az ember szabadon, öntudatosan, felelősen Isten ellen döntött” (Ravasz László).

- Ezzel kiesett az Isten kegyelméből, mint a madár a fészekből, és az Úr haragja alá került.

- Innen csak a választottak szabadulhatnak meg.

- Az ember, az Úr kiválasztó kegyelme nélkül elveszett, mert a hit, amely megragadja a kegyelmet, és amelynek következménye az engedelmes, Isten akarata szerinti élet: az mindenestül ajándék. Vagyis a hit kegyelem.

- Akik nem ismerték meg az Urat, pedig Ő nyilvánvalóvá tette magát, azoknak nincs mentségük.

- Innentől kezdve Isten szuverén döntésén múlik minden.

- Megismerhették volna, de nem ismerték meg, mert elhomályosodott az értelmük (19-20).

- Ez a Római levél egyik nagy titka, amely végigvonul a teológián: kiválasztás és felelősség dinamikája.