előző nap
következő nap

„A fogságból hazatértek ezután megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján” Ezsd 6,13–22

13 Akkor Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik pontosan végrehajtották azt a rendeletet, amelyet Dárius király kiadott. 14 Így a júdai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és Zakariásnak, Iddó fiának a próféciái szerint. Be is fejezték az építkezést, ahogyan Izráel Istene megparancsolta, és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa királyok elrendelték. 15 Dárius király uralkodásának hatodik évében, adár hónap harmadik napjára készítették el a templomot. 16 Akkor Izráel fiai, a papok, a léviták meg a többiek, akik a fogságból hazatértek, örvendezve megünnepelték Isten házának a fölszentelését. 17 Isten házának a fölszentelésekor száz bikát, kétszáz kost és négyszáz bárányt mutattak be áldozatul, tizenkét kecskebakot pedig vétekáldozatul egész Izráelért, Izráel törzseinek a száma szerint. 18 Azután Isten szolgálatába állították Jeruzsálemben a papokat rendjeik szerint és a lévitákat osztályaik szerint, ahogyan meg van írva Mózes könyvében. 19 A fogságból hazatértek ezután megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján. 20 Mert a papok és a léviták egy emberként megtisztították magukat, mindnyájan tiszták lettek, és levágták a páskabárányt mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, szolgatársaiknak, a papoknak és önmaguknak. 21 És megették azt a fogságból hazatért izráeliek meg mindazok, akik hozzájuk csatlakozva elkülönültek az ország pogány népeinek a tisztátalanságától, és az Úrhoz, Izráel Istenéhez folyamodtak. 22 Megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét is hét napon át örvendezve, mert megörvendeztette őket az Úr azzal, hogy hozzájuk fordította Asszíria királyának a szívét, az pedig támogatta őket, hogy dolgozhassanak Istennek, Izráel Istenének a házán.

Miközben a közösség örvendezve fogyasztotta el a páskabárányt, duplán volt okuk a hálaadásra: Isten nemcsak Egyiptomból, de a babiloni fogságból is szabadulást adott. Isten szava szerint építkeztek, bemutatták a bűnért való áldozatot, és „elkülönülve" megtisztították magukat – de a szabadulást, a célba érést Isten adta. Ő ma is megteszi ezt népével, mert „a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott" 1Kor 5,7).

RÉ 127 MRÉ 127 R

„… az Isten kegyelme és ajándéka még inkább kiáradt… Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.” (Róma 5,12-21) Róma 5,12-21

(15) „… az Isten kegyelme és ajándéka még inkább kiáradt… Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.” (Róma 5,12-21) Sok a titok? Mi lesz velünk? Az apostol is gyakran dadog. Egy biztos, Isten az irányt, üdvösséges szándékát világossá tette. Ez minden nyomorúság és gonoszság során, de minden gyarló teológiai vita közepette is az egyetlen vigaszunk. Ravasz László tömören fogalmaz itt: Ádám által a bűn uralma terjedt el, Jézus Krisztus által az élet uralma nyert diadalt. Akármilyen a halál „királyságának” külső formája, hatalomban, dicsőségben; - mégsem hasonlítható az élet királyi uralmához, legyen az bármilyen egyszerű, igénytelen, kicsiny, elrejtett is, itt és most. Jézus Krisztusban helyreállt az ember eltorzult istenképe, meggyógyult a nyomorúság alá rekesztett világ, és a teremtés elérte eredeti célját, Isten dicsőséges gondolata szerint. Jézus Krisztusban előttünk áll a megváltott ember, a megváltott világ. Jézus Krisztus feltámadásával megkezdődött ez a folyamat, és tart mindaddig, amíg teljessé nem lesz (1Korinthus 15,28). Ezzel vitathatatlanul kijelölte Isten az ember és az emberiség életének irányát, tartalmát és rendjét. Egy ideig együtt él a kettő: az ádámi emberiség nyers valósága, és a krisztusi emberiség reménysége; - amaz halálra ítélten, emez életre elhívottan.