előző nap
következő nap

„...vizsgáld meg Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint,...” Ezsd 7,11–26

11 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Artahsasztá király adott Ezsdrásnak, az írástudó papnak, aki írástudó volt, jártas az Úr parancsolatainak igéiben és rendelkezéseiben, amelyeket Izráelnek adott: 12 „Artahsasztá, a királyok királya, Ezsdrás papnak, aki a menny Istenének törvényében tökéletesen jártas írástudó. 13 Parancsot adok, hogy mindenki, aki országomból önként el akar menni Jeruzsálembe Izráel népe, papjai és lévitái közül, az elmehet veled. 14 Mivel te a királynak és hét tanácsosának a küldöttje vagy, vizsgáld meg Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint, amely a kezedben van. 15 És vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajándékoznak Izráel Istenének, akinek a hajléka Jeruzsálemben van, 16 továbbá mindazt az ezüstöt és aranyat, amelyet Babilónia tartományaiban kapsz, a nép és a papok önkéntes adományával együtt, amelyet önként adományoznak Istenük jeruzsálemi házának a javára. 17 Vásárolj ezért gondosan ezen a pénzen bikákat, kosokat és bárányokat meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokhoz valót, és mutasd be azokat Istenetek házának az oltárán Jeruzsálemben. 18 A megmaradó ezüsttel és arannyal pedig azt tegyétek, amit Istenetek akarata szerint jónak láttok megtenni, te és testvéreid. 19 Az edényeket pedig, amelyeket átadnak neked Istened házának a használatára, add át Isten előtt Jeruzsálemben! 20 Istened házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a királyi kincstárból! 21 Én, Artahsasztá király, parancsot adok minden kincstárnoknak a Folyamon túl: Mindazt pontosan teljesítsétek, amit kér tőletek Ezsdrás pap, aki a menny Istenének törvényében jártas írástudó: 22 ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz batig, olajat száz batig, sót pedig akármennyit. 23 Mindent pontosan teljesíteni kell a menny Istenének parancsából a menny Istene házának javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára. 24 Tudatjuk még veletek, hogy a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuőrökre, templomszolgákra és az Isten házának munkásaira senkinek se legyen szabad adót, beszolgáltatást vagy vámot kivetnie. 25 Te pedig, Ezsdrás, Istenednek benned levő bölcsessége szerint rendelj ítélőbírákat, hogy ők bíráskodjanak az egész Folyamon túli nép felett, mindazok felett, akik ismerik Istened törvényeit. Aki pedig nem ismeri, azt tanítsátok meg rá! 26 Mindazokra, akik nem teljesítik Istened és a király törvényét, pontosan szabják ki az ítéletet: vagy halált, vagy száműzetést, vagy pénzbüntetést, vagy börtönt!"

Micsoda bizonyságtételt olvasunk a királytól Ezsdrásról: tökéletesen jártas az igében (12)! Kérjük Istent, hogy mai szolgái ezt tartsák a legfontosabbnak önmagukról is, és velük kapcsolatban mások is így vélekedjenek. Ezsdrás kettős feladatot kap: imádság, közbenjárás a királyért és a népért; valamint az ige tanítása. A megváltott nép sem tehet többet, ez a feladata! Az igében a nép is és vezetői is megtalálhatják azt az utat, amely Istenhez vezet, és áldás van rajta.

RÉ 272 MRÉ 393 R

„…már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.” (Róma 6,12-23) Róma 6,12-23

(22) „…már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.” (Róma 6,12-23)* A megszentelődés és megigazulás kapcsolatáról: Olyan ez, mint a térhatású mozi, ahol csak egy speciális szemüveggel nézve áll össze a film. Kíváncsiságból azonban néha levesszük a szemüveget, és csupa „homályt” látunk. Isten kegyelme az, hogy egy „szemüvegen” keresztül néz ránk. Ez a „szemüveg” a tökéletes Jézus Krisztus. Őrá tekintve, ingyen kegyelemből tisztának, hitelesnek, „szentnek” tart bennünket az Isten, noha nem vagyunk azok. Ez a megigazulás. Akit azonban szépnek mondanak és látnak, az kivirul, egyre szebbé lesz; - vagyis ez a kegyelem, amely bűnös voltunk ellenére tisztának tart bennünket, egyre inkább feltisztuló élettel ajándékoz meg minket. Ez a megszentelődés lényege, csak odaát leszünk tökéletesek, de már most egyre inkább megtisztul az életünk; hiszen az életünk ura a feltámadott Jézus Krisztus, nem pedig a bűn és nem is a betű szerinti törvény.

___

* A Római levél alapvető igei, teológiai fogalmakat vezet be, feltárva azok tartalmát. Ilyeneket: bűn, halál, ítélet, törvény, kegyelem, megigazulás, megszentelődés, üdvösség, örök élet. A mai igeszakaszunkban négy fogalom is szerepel ezek közül; ugyanakkor itt a központi üzenet a megszentelődés. Jézus Krisztusban Isten kegyelmének uralma alatt élünk, tehát nem a bűn uralma alatt (12-14). Aki pedig a kegyelem uralma alatt élhet, az engedelmeskedik annak, akinek az uralma alatt él. Tehát a hívő ember, noha ebben a testben élve soha nem tökéletes, de többé nem a bűn, hanem a kegyelmes Isten szolgája (15-18). Maga az apostol is küzd, hogy kifejezze ezt a kettősséget (19): - már miénk az üdvösség, ingyen kegyelemből, noha még sok nyomorúság van az életünkben; - de a megszentelődés útját járva, Jézus Krisztus uralmának erejéből, egyre szentebbé lesz az életünk (19-23).

A megszentelődés és megigazulás kapcsolatáról: Olyan ez, mint a térhatású mozi, ahol csak egy speciális szemüveggel nézve áll össze a film. Kíváncsiságból azonban néha levesszük a szemüveget, és csupa „homályt” látunk. Isten kegyelme az, hogy egy „szemüvegen” keresztül néz ránk. Ez a „szemüveg” a tökéletes Jézus Krisztus. Őrá tekintve, ingyen kegyelemből tisztának, hitelesnek, „szentnek” tart bennünket az Isten, noha nem vagyunk azok. Ez a megigazulás. Akit azonban szépnek mondanak és látnak, az kivirul, egyre szebbé lesz; - vagyis ez a kegyelem, amely bűnös voltunk ellenére tisztának tart bennünket, egyre inkább feltisztuló élettel ajándékoz meg minket. Ez a megszentelődés lényege, csak odaát leszünk tökéletesek, de már most egyre inkább megtisztul az életünk; hiszen az életünk ura a feltámadott Jézus Krisztus, nem pedig a bűn és nem is a betű szerinti törvény.

Barth Károly a megszentelődés lényegét így fogalmazta meg: „Amaz régi ember voltam és még vagyok, amaz új ember vagyok és még lenni fogok”.