előző nap következő nap

„van még remény Izráel számára!” Ezsd 10,1–9

1 Miközben Ezsdrás Isten háza előtt leborulva így imádkozott, és sírva elmondta ezt a bűnvallást, Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt. 2 Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehíél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van még remény Izráel számára! 3 Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket uramnak és azoknak a határozata szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. 4 Kelj föl, mert ez a te dolgod, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj! 5 Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy az elhangzottak szerint járnak el; ők pedig megesküdtek. 6 Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jóhánánnak, Eljásíb fiának a kamrájába. Bement oda, de nem evett és nem ivott semmit, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. 7 Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazok között, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben. 8 Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének határozata értelmében ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből. 9 Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg a zuhogó eső miatt.

A bűnök fel- és beismerése, megbánása után, mint a viharfelhők elvonulása után előbukó napfény ragyog fel a biztató üzenet: „van még remény Izráel számára!" (2). A legreménytelenebb helyzetben is támaszt Isten olyan hírmondót (prófétát, igehirdetőt, bizonyságtevőt), aki így biztatja a csüggedteket. Ma is lehet ezen igerész olvasói között, akinek éppen erre van szüksége. És ma is hallja meg ezt Izráel – az ázsiai Afganisztán, az afrikai Nigéria, a „keresztyén" Európa!

RÉ 28 MRÉ 28

„… szüntelen fájdalom van az én szívemben.” (Róma 9,1-13) Róma 9,1-13

(5) „… szüntelen fájdalom van az én szívemben.” (Róma 9,1-13) A Római levél 9-11. fejezete közötti szakasz a Biblia egyik legnehezebb egysége. A megértés helyességének alapfeltétele az, hogy figyelembe vesszük azt a keretet, amibe az apostol belehelyezi az itt olvasható Igéket. – 1. Először is az apostolnak fáj az, ha valaki Jézus Krisztustól elszakítva él. Legyen az bárki. De még nagyobb a fájdalom, ha test szerinti rokonaink között tapasztalunk hasonlót. Noha a végítéletet soha nem mi mondjuk ki (1-4). A megértés szempontjából ez egy szentlelkes alapbeállítódás, miszerint szüntelenül fáj, szomorúvá tesz, ha valaki átok alatt, a Jézus Krisztustól elszakítva éli az életét, testi szemeink megítélése szerint. Tehát, megfordítva a gondolatot: elfogadhatatlan az a lelkület, amely üdvbizonyosságának hevében merészeli feltenni a kérdést, hogy: „na de mi lesz a többiekkel?”; - és erre a kérdésre egyesekkel kapcsolatban szemrebbenés nélkül emlegeti a kárhozatot. Mert bizony, ez ma sem ritka jelenség. (Holnap folytatjuk…)