„van még remény Izráel számára!” Ezsd 10,1–9
A bűnök fel- és beismerése, megbánása után, mint a viharfelhők elvonulása után előbukó napfény ragyog fel a biztató üzenet: „van még remény Izráel számára!" (2). A legreménytelenebb helyzetben is támaszt Isten olyan hírmondót (prófétát, igehirdetőt, bizonyságtevőt), aki így biztatja a csüggedteket. Ma is lehet ezen igerész olvasói között, akinek éppen erre van szüksége. És ma is hallja meg ezt Izráel – az ázsiai Afganisztán, az afrikai Nigéria, a „keresztyén" Európa!
RÉ 28 MRÉ 28
„… szüntelen fájdalom van az én szívemben.” (Róma 9,1-13) Róma 9,1-13
(5) „… szüntelen fájdalom van az én szívemben.” (Róma 9,1-13) A Római levél 9-11. fejezete közötti szakasz a Biblia egyik legnehezebb egysége. A megértés helyességének alapfeltétele az, hogy figyelembe vesszük azt a keretet, amibe az apostol belehelyezi az itt olvasható Igéket. – 1. Először is az apostolnak fáj az, ha valaki Jézus Krisztustól elszakítva él. Legyen az bárki. De még nagyobb a fájdalom, ha test szerinti rokonaink között tapasztalunk hasonlót. Noha a végítéletet soha nem mi mondjuk ki (1-4). A megértés szempontjából ez egy szentlelkes alapbeállítódás, miszerint szüntelenül fáj, szomorúvá tesz, ha valaki átok alatt, a Jézus Krisztustól elszakítva éli az életét, testi szemeink megítélése szerint. Tehát, megfordítva a gondolatot: elfogadhatatlan az a lelkület, amely üdvbizonyosságának hevében merészeli feltenni a kérdést, hogy: „na de mi lesz a többiekkel?”; - és erre a kérdésre egyesekkel kapcsolatban szemrebbenés nélkül emlegeti a kárhozatot. Mert bizony, ez ma sem ritka jelenség. (Holnap folytatjuk…)