előző nap
következő nap

„Eljegyezlek magamnak örökre” Hós 2,16–25

16 Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele. 17 Azután visszaadom szőlőjét, és az Ákór-völgyet a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy válaszol nekem, mint ifjúsága idején, mint amikor kijött Egyiptomból. 18 Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé a Baalodnak. * 19 Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket. 20 Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. 21 Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. 22 Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. 23 Azon a napon meghallgatom – így szól az Úr –, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet, 24 a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. 25 Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom"-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem"-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!

„Eljegyezlek magamnak örökre" (21). Az Istennel való szeretetkapcsolatunkról beszél a mai ige. Eljegyzett, lefoglalt magának, az övé lehetsz. Ez a kapcsolat mindenestül Isten ajándéka Jézus Krisztusban. Hozzánk lehajló szeretete irgalommal, vagyis szükségünkre nézve megmentett minket. Igazsággal ajándékozott meg, mint fehér, menyegzői ruhával. Törvényével vezet bennünket. A hit ajándéka, az ő örök hűsége minket is hűségre hív. Jöjj, fogadd el, bízd rá magad, légy az övé!

RÉ 508 MRÉ 293

„… nem merjük magunkat azokhoz számítani…”(2Korinthus 10,12-18) 2Korinthus 10,12-18

(12) „… nem merjük magunkat azokhoz számítani…”(2Korinthus 10,12-18) Meglepő, amikor valaki önmagát ajánlja, „láttatja”, „kínálja”. Pedig ez ma trend, elvárás, bevett gyakorlat (12).* Pál apostolnak a lelki és tudásbeli fölénye is adott volt arra nézve, hogy önmagát bátran ajánlja! Mégis, micsoda alázat, az élő hit alázata az, amely itt megszólal az apostol által: „… nem merjük magunkat” ajánlani, nem merünk így viselkedni, fölényeskedni, mert a mi mértékünk más! Aki hőzöng, annak mértéke saját maga határtalanul önző „énje”. Aki alázatos, annak mértéke az élő Isten, aki előtt csak leborulhatunk, megvallva nyomorult, halandó életünk minden vergődését (12-13). Ez az alázat, noha soha nem megy túl egy határon, azonban soha nem jelent alázatoskodást, álalázatot; - vagyis bizonyossággal végzi szolgálatát, hálaadással látja mindazt, amit az Úr általa (14-15), és mások által is elvégzett (16). Nem dicsekszik, de könyörög azért, hogy a bennünk munkálkodó Urat mások is felismerjék (15); - nem minket, hanem Őt (17).

___

* Kiváló módszerek állnak rendelkezésünkre, hogy kellőképpen láttassuk, és ezzel a másik fölé tornásszuk magunkat. Sokszor egy „terepszínű” arc, egy grimaszos tekintet kiválóan célt ér, de adott pillanatban ki is mondjuk, hogy mi most „lelkileg és tudásban”, az adott területen olyan fölényben vagyunk a másikkal szemben, amit akár ki is használhatnánk.