előző nap
következő nap

„Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz,...” Hós 7

1 Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnok módon élnek: tolvaj jár a házban, rablóbanda fosztogat az utcán. 2 Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek. 3 Álnok módon keresik kegyét a királynak, hízelkedéssel a vezéreknek. 4 Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel. 5 Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. 6 Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, akár a kemence: egész éjjel parázslott a haragjuk, de reggelre lángra kap, és lobog, mint a tűz. 7 Mindnyájan izzanak, akár a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elestek, egyikük sem kiáltott hozzám. 8 Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. 9 Idegenek emésztik erejét, de észre sem veszi. Megőszült már, fehérlik a haja, de ő nem veszi észre. 10 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és mindezek ellenére sem keresték. 11 Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak. 12 Akármerre induljanak, kifeszítem hálómat eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket. 13 Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam. 14 Ahelyett, hogy szívből hozzám kiáltanának, csak jajgatnak fekhelyükön; keseregnek, hogy nincs gabona, nincsen must, elfordulnak tőlem. 15 Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam. 16 Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban.

Értelmet keresel az élet eseményeiben? Értelmet keresel az életed mindennapi dolgaiban? Megőszülhetsz, megvénülhetsz, de nem fogod megtalálni, ha azt nem Istennél keresed! De van lehetőség arra ma is, hogy céltalan sopánkodás vagy jajgatás helyett odaállj, odaborulj az Úr elé! Tedd is meg! Most!

RÉ 505 MRÉ 286

„… igazán hisztek-e?” (2Korinthus 13,1-10) 2Korinthus 13,1-10

(5) „… igazán hisztek-e?” (2Korinthus 13,1-10) Micsoda küzdelmek folyhattak a korinthusi gyülekezetben:* tanúk, vallomások, vádak egymás ellen, rágalmak; - a másik (többek között az apostol) becsmérlése, hogy nem is igazi hívő, hanem méltatlan, erőtlen az a másik (1-4). – Az apostolnak keményen közbe kellett szólnia, hogy fenntartsa a rendet (2), bár neki nem okozott örömöt az, hogy határozottan kellett fellépnie Korinthusban. Neki a békés építés volt a szívügye. Csak a szomorú kényszerűség vitte rá arra, hogy feddő szót használjon (10).** – Az apostol*** kijózanítja a korinthusiakat, amikor arra kéri őket, próbálják meg saját magukat, hogy igazán hisznek-e, hogy Jézus Krisztus bennük van-e? Az apostol ugyanis már sok próbán ment keresztül, amit csak Jézus Krisztus erejével tudott hitben elhordozni (3-6). Valójában mindig egy adott helyzet minősít bennünket, hogy igazán hiszünk-e? A hit ugyan hallásból van (Róma 10,17), de az élő hitnek mindig vannak látható gyümölcsei. A hívő ember sem tökéletes, a megváltó kegyelem élteti, de az Úr erejéből mindig az Isten szerinti jóra, igazra, építőre törekszik (7-9).

* Alig született meg a keresztyénség, és máris heves belső harcok gyengítették a Krisztus ügyét. Az apostol utalásaiból következtethetünk erre.

** Victor János pontosan fogalmaz, amikor azt írja ennél a szakasznál, hogy ne váljon soha sem titkos élvezetünk forrásává az, ha néha Jézus Krisztusért kemény harcot is vívnunk kell.

*** Az apostol vállalja azt, hogy Ő erőtlen, de e feltámadott Jézus Krisztusban mégis erős (3-4).