előző nap
következő nap

„Ments meg...” Zsolt 51

1 A karmesternek: Dávid zsoltára, 2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. 3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4 Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 6 Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7 Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 16 Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 17 Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! 21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

„Ments meg..." (16). Isten megmentette Dávidot. A nagy bűnök által terhelt király Isten választottja volt. Ennek jele ez a bűnbánó könyörgés, amit csak Isten gyermekei mondhatnak el így, az ő kegyelme által. A bűnbánó ember nem hárít, töredelmes szívvel beismeri vétkeit: tudom, hogy hűtlen voltam, igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted (1–8). Nem vagyunk az Úr gyermekei, amíg csak hárítunk, de a töredelmes szívű embert megmenti Isten.

„Pál, a mi megtartó Istenünknek és Jézus Krisztusnak, a mi reménységünknek rendelésében Krisztus Jézus apostol…” (1Timóteus 1,1-11) 1Timóteus 1,1-11

(1) „Pál, a mi megtartó Istenünknek és Jézus Krisztusnak, a mi reménységünknek rendelésében Krisztus Jézus apostol…” (1Timóteus 1,1-11) Pál hangsúlyozza, hogy ő elhívott apostol, aki a megtartó Isten, és Krisztus Jézus rendelése szerint lett szolgálatba állítva. Nincs fontosabb annál a bizonyosságnál, amely életünk tartalmát, szolgálatát, fáradozását az élő Istennel hozza kapcsolatba. Aki hiszi, hogy küldetése van az Úrtól, az élhet az Isten dicsőségére és mások javára, valóban „nagy” életet, vagyis tartalmas és értelmes életet. Ezt a bizonyosságot azonban csak egy hajszál választja el a világ legnagyobb tévedésétől, miszerint az ember a saját elhívását félreérti, önzővé és kibírhatatlanná lesz, és már Istenre hivatkozva is csak saját magát építi. Nagyon gyakori ez a tévedés. Az Isten őrizzen meg bennünket az ilyen értelemben „küldetéses” emberektől. Akit valóban a megtartó Isten, és az örök reménységet ajándékozó Jézus Krisztus rendelése állított szolgálatba, az másokat is megtart, reménységre hangol (1-2).*

___

* - Ha keresztyén szolgálatunk nyomán bizalmatlanság, félelem, reménytelenség támad, vagy egyszerűen valamiféle taszító, „idegen” benyomást, és értelmetlen vitákat támasztunk, - akkor bizonnyal nem az Urat képviseljük, hanem mint akkoriban, hiábavaló tévtanításokat, amelyek nem Isten üdvözítő tervének megvalósulását szolgálják (3.4).

- Több hitre, és ebből következően, több szeretetre lenne szükségünk, hogy ne csak a tanhoz, a törvényhez ragaszkodjunk, hanem inkább annak lényegéhez, Jézus Krisztushoz (5-6), és ne csak beszéljünk arról, hanem hitelesen éljük is azt (8-11).