előző nap
következő nap

„...te vagy Istenem...” Zsolt 63

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. 2 Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. 3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. 4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. 5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. 6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. 7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. 8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. 9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. 10 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. 11 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. 12 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

Ez a csodálatos zsoltár Dávid szívének mélyéből az egészséges hit tökéletes szerkezetét mutatja be. A tudatos döntés – „...te vagy Istenem..." (2) – után jön a megtapasztalás: „Így nézek rád..." (3), majd a fogadalom: „Ezért téged áldalak..." (5–9). Nagyon téved, aki így beszél: Majd akkor hiszek Istenben, ha valami bizonyítékot látok tőle. Istent az „látja meg", aki előbb eldöntötte, hogy „Te vagy az én Istenem!" Attól kezdve mindenen keresztül érezni, látni, tapasztalni fogja az Urat. E döntés nélkül azonban csak elmegy vakon és süketen Isten mellett.

RÉ 63 MRÉ 63

„A vezetésben bevált presbiterek…”(1Timóteus 5,17-25) 1Timóteus 5,17-25

(17) „A vezetésben bevált presbiterek…”(1Timóteus 5,17-25) Ha alaposabban vesszük szemügyre a bibliai tisztségeket, valójában egy tisztséget nevezhetünk meg (22).* Ez a presbiteri tisztség volt, amely munkájuk szerint négy területre „szakosodott” (17): igehirdető (püspök), tanító (professzor), kormányzó (ez a tényleges értelemben vett presbiter) és a szertetszolga (diakónus).** Ezek a munkások méltók arra, hogy szolgálatukból megéljenek (18), ahogy a terhet cipelő ökör is méltó az élelemre (5Mózes 25,4; 1Korinthus 9,9), ahogy a földművelő és méltó munkája gyümölcsére (Lukács 10,7). Az igehirdetők és tanítók kétszeresen megbecsültek voltak, tisztségük fontossága okán (17). A bevált „presbitereket” szilárdítsuk meg (21), ne adjunk hitelt velük kapcsolatban a pletykáknak, hanem tiszteljük és szeressük őket (18). Ugyanakkor „a fizetett egyházi szolga” különös felelősséggel tartozik. A fizetett szolgának soha nem lehet igaza, hanem Jézus Krisztusban élve, mindenkivel meg kell találnia a hangot. Ha a fizetett szolga körül mégis, akár gyülekezetet megbontó ügy támad, akkor csakis ő marasztalható el, nyilvános feddéssel (20).***

___

* … amely elhivatáson, és a kegyelmi ajándékok felismerése, elismerése, képzéssel való megszilárdítása után hivatalos szolgálatba állításon alapult

** Tehát kezdetben az itt említett tisztség a mai lelkipásztor és presbiter tisztségét egyaránt magába foglalta.

*** Ezért, ha súlyos a körülötte támadt ügy, akkor részrehajlás nélkül vizsgáljuk ki a vele kapcsolatos panaszt, miközben számoljunk azzal, hogy mindegyik „párt” magának akarja az igazat. Nehéz, súlyos ügyek ezek a mindennapokban, ma is. Ilyen helyzetekben azonnal, könyörtelenül támad ó-emberi természetünk, és ezekből szinte egyik résztvevő sem kerülhet ki tisztán, ezért nagy áldás, ha elkerülnek bennünket a „ragacsos” történések (22).