előző nap
következő nap

„Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással” Zsolt 69,20–37

20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. 22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. 32 Jobban tetszik ez az Úrnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. 33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. 36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 37 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

„Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással" (31). Ráadásul a zsoltáros ajkáról nem akármikor fakad fel a magasztalás, hanem a szenvedés idején. Példát ad arra, hogy a kesergés is dicséretté magasztosulhat a hívő ember ajkán. A hálaadás terén mindig van restanciánk. Adja Isten, hogy a „nemszeretem" napokon is legyen hitünk felfedezni az életünkben az ő keze nyomát, az ő kegyelmét, és tudjunk mindig hálát adni érte.

RÉ 505 MRÉ 286

„… akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.” (2Timóteus 3,1-9) 2Timóteus 3,1-9

(4) „… akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.”(2Timóteus 3,1-9)* Az élvezet egy ideig feledteti az emberi életben tapasztalható hiányérzetet. – 1. Egy tizenkilenc tagból álló bűnkatalógust olvasunk itt (1-4), amelyek az utolsó időkben (1) felfordítják a világot (Róma 1,28-32). Megállapíthatjuk, hogy a bűneset óta az utolsó időket éljük, mert ezeken a bűnökön keresztül mindig nyomorultul gyötörte a gonosz ezt a világot. – 2. Van azonban egy bűn, amit külön kiemel az igeszakasz, nevezetesen azt, amikor a kegyesség látszatát keltjük, de annak ereje, valósága hiányzik az életünkből (5). Képmutatásunk legjellemzőbb vonása az, hogy mások számára tiltjuk az élvezeteket, de mi magunk nem vetjük meg azokat. – 3. A bűn valósága nem az emberi „élvezetek” miatt tényezőezen a világon, hanem azért, mert elválasztanak minket Istentől (4), az életet, valóságos örömöt ajándékozó isteni igazságtól, azaz az Igétől, mint a fáraó udvarát és varázslóit elválasztották a „varázsigék” Mózes beszédeitől (8; 2Mózes 7,11). Az élvezetek ilyen csalódást rejtő csalások, „varázsigék”, mert élet-hiányainkat befoltozzák egy ideig, de aztán még nagyobb szakadás támad (Máté 9,16).**

___

* Jaj, ez nehéz téma: szólni az élvezetekről! Köreinkben különösen nehéz ez a téma. Mi az élvezet? Enni, inni, szeretkezni; - de légszomjban újra levegőt kapni, nincs ezeknél nagyobb „élvezet”.

** - Nem az élvezetek miatt, hanem istentelenségünk miatt „nem juthatunk messzire” ebben a világban (9), ahogy egy gyönyörű autó is tehetetlen lenne motor nélkül. 

- „Élvezet” nélkül az emberi élet elviselhetetlen.

- Nem az élvezet a bűn, hanem az élvezetekkel kapcsolatos képmutatás (Máté 23,23), az élvezetekkel kapcsolatos hazugság, amely feledteti, de növeli az élethiányt.

- Nem az élvezet a bűn önmagában, hanem az, ha élvezeteink az Úrtól választanak el minket, és a magunk élvezetei miatt beáldozzuk a másikat.

- Mivel a gonosz az élvezeteket erre használja, ezért ebben a világban a böjt ideje van.

- Odaát azonban helyére kerülnek a dolgok, hiszen élethiányainkat maga az Úr tölti be majd.