előző nap következő nap

„Istenem, ments meg engem, Uram, siess segítségemre!” Zsolt 70

1 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül. 2 Istenem, ments meg engem, Uram, siess segítségemre! 3 Szégyenkezzenek és pironkodjanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! 5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! 6 De én elesett és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, Uram, ne késlekedj!

„Istenem, ments meg engem, Uram, siess segítségemre!" (2). Az ember próbálkozik, igyekszik, néha megkettőzött akarattal, önmagát felülmúlva, tehetségének, tudásának, erejének, teljesítőképességének határait feszegetve, mégis gyakran csak a kudarc jut osztályrészül és a tehetetlenség fanyar érzése. Felismerjük-e és elismerjük-e önmagunk korlátait, tudjuk-e teljesen, feltétel nélkül Istenre bízni magunkat életünk határhelyzeteiben?

RÉ 70 MRÉ 70

„… a teljes Írás Istentől ihletett…”(2Timóteus 3,10-17) 2Timóteus 3,10-17

(16) „… a teljes Írás Istentől ihletett…”(2Timóteus 3,10-17) Ebben a világban kellenek biztos alapok, kiindulópontok, megkérdőjelezhetetlen kapaszkodók, amelyekhez igazodva határozunk meg minden mást. Ezeknek megbízhatóságát évszázadok tapasztalatai igazolják, erősítik, érlelik bennünk. Ilyen kapaszkodó az a kijelentés, hogy a teljes Írás Istentől ihletett, vagyis a Biblia üzenete hitünk és életünk zsinórmértéke (16); - de ennél sokkal több, mert annak „tartalma” az élő, feltámadott Jézus Krisztus, aki legyőzte a halál erejét, és elhozta számunkra az elmúlhatatlan életet (1,10). Ez az igazi kapaszkodó, Jézus Krisztus, az örök élet és üdvösség evangéliuma, az ihletett Írás „szíve”. Ezért hasznos a teljes Írás, ez a valódi „haszna”, és ebből az üdvösséges haszonból következhet minden tanítás, feddés, megjobbítás, igazságban való nevelés, alkalmas és jó cselekedetekre való felkészítés (16-17). A megváltó, krisztusi szeretet forrása nélkül azonban minden tanító és feddő szavunk önző, gyarló, barbár szó (Barth Károly), amely saját agresszív indulataink testet öltése lesz csupán, és amit a Szentlélek, még Igéket emlegetve sem áld meg (13-14).*

___

* - Ugyanakkor Jézus Krisztus evangéliumáról, akár szenvedéseket felvállalva is, tanúskodnunk kell, mégpedig gyötrelmek között is türelemmel, szeretettel és állhatatosan (10-12).

- Persze „könnyű” ezt mondani, mert amikor az egyik temetésen majdnem megfagytam (soha életemben nem fáztam még így), akkor megtanultam azt is, hogy ez a gyötrelmek közötti állhatatosság is kegyelem.