előző nap
következő nap

„Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem” Zsolt 71

Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! 2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! 3 Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. 4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! 5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. 6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. 7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. 8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. 9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! 10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: 11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! 12 Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! 13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16 Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22 Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23 Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. 24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

A megélt esztendők, az átélt élethelyzetek, a megharcolt ügyek sokasága, sikerek és kudarcok kipróbálttá, bölccsé teszik az embert. Mégsem az életbölcsességgel vegyes keserédes nosztalgia szólal meg az „istenes vénember" könyörgésében. Ereje, ideje fogytán, ezért már csak a lényegről szól, ez lesz az ő testamentuma: „Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem" (16).

RÉ 71 MRÉ 71

„… aki ítélni fog élőket és holtakat…”(2Timóteus 4,1-8) 2Timóteus 4,1-8

(1) „… aki ítélni fog élőket és holtakat…”(2Timóteus 4,1-8) Megítél bennünket a mi Urunk, az Ő eljövetelekor. Azt kéri számon, amit nekünk adott, amit ránk bízott (1). Hirdettük-e az Igét a magunk helyén? Előálltunk-e az Igével, azaz éltük-e az Igét? Felvállaltuk-e az Igét mindenkor, alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt? Megtaláltuk-e a tanítás, intés, bíztatás arányait az Ige hirdetése során? Mertük-e a lényeget hirdetni és élni: a megváltó Jézus Krisztus evangéliumát? (2) Mertük-e az üdvösség, az örök élet, a megváltás evangéliumát tartani az egészséges tanításnak, vagy odafordultunk mindenféle egyházi és nem egyházi „divatos mondához”, irányhoz, „csapathoz”? (3-4) Elhordoztuk-e a szenvedést Isten Igéjéért? (5) Elmondhatjuk-e majd elköltözésünk idején, hogy a nemes harcot megharcoltuk, futásunkat elvégeztük, a hitet megtartottuk; - vagyis, amit lehetett, megtettünk a legfontosabb területen, Isten Igéjének ügyében? Végezetül merjük-e hinni, hogy az igaz bíró pedig nem a mi érdemünkért, hanem az Ő kegyelméből magához ölel bennünket, mert eleve megváltó magához ölelésének jele volt, hogy itt hihettük Őt? (6-8)*

___

* Övéi számára az Úr ítélete a megváltás kiteljesedése, mert végre teljesen eltűnik a gonosz.