előző nap
következő nap

„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó..." Mk 9,30–41

30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, 31 mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. 32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt. 33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? 34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. 35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! 36 És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: 37 Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. 38 János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. 39 Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, 40 mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. 41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.

Az Úr nemegyszer titokzatosan, számunkra az adott pillanatban olykor érthetetlenül kísér és tanít bennünket (30–32). Életének, halálának és szolgálatának (31.35b) titkát akkor kezdjük el teljesebben megérteni, ha hagyjuk, hogy kérdezzen és elgondolkodtasson (33–34), magához hívjon (35), és akár egy kisgyermek (36–37) vagy egy idegen (38–40) által is okítson – hogy azután úgy tekinthessenek ránk az emberek, mint akik Krisztuséi (41).

RÉ 344 MRÉ 217

„Saultól viszont eltávozott az Úr Lelke…” (1Sámuel 16,14–23) 1Sámuel 16,14–23

(14) „Saultól viszont eltávozott az Úr Lelke…” (1Sámuel 16,14–23) Dávidot királlyá kente Sámuel próféta, Isten akarata szerint (16,12–13). Isten ugyanis elvetette Sault, mint királyt, noha egy ideig még látszólag ő maradt a király. – 1. Döbbenetes üzenet és figyelmeztetés ez: mi azt hisszük, hogy még a helyünkön vagyunk, még vagyunk valakik, és valójában Isten már elvette a feladathoz szükséges Lelkét tőlünk, ezért szolgálatunkat nem tudjuk betölteni, és egy idő után az emberek is ki fognak nevetni bennünket. – 2. Vigyázzunk, Isten feladatra alkalmassá formáló Lelke nélkül nem szabad tovább a ránk ruházott tisztségben maradni, mert csak károkat okozunk, magunkból pedig bohócot csinálunk. Ettől még szentlelkes emberek maradhatunk, de a tisztség nélkül. – 3. Ám, ha ennek ellenére mégis ragaszkodunk a külső cifrangokhoz, a gonosz hatalma kezd el gyötörni bennünket, és Isten Lelke már csak annyira marad bennünk, hogy még éltet, de már nem Ő uralja az életünket. Isten maga soha nem küld gonosz lelket, de azzal, hogy elhagy bennünket az Ő Lelkének uralma, valójában gonosz lelkek kezdik birtokba venni az életünket (Lukács 11,24–26). Isten Lelke nélkül a gonosz kezd el gyötörni bennünket (14).*

___

* – Nem mitológiáról van szó. 

– Bizony így van ez ma is. Ha egyre idegesebb, indulatosabb és feszültebb vagy, már-már kontrollálhatatlanul, vizsgáld meg az Úr színe előtt, hogy a jó helyen vagy-e?

– A zene áldott gyógyszer, de csak tüneti kezelés (23). Jöjj, Szentlélek Úr Isten!