(1) „…Jónátán lelke összeforrt Saul lelkével…” (1Sámuel 18,1–5)* Ritka kincs a barátság, manapság különösen. Jónátán és Dávid barátságának leírása ezt a megállapítást csak megerősíti bennünk. – 1. A barátság definíciója a mai Ige szerint: két ember lelke összeforr (1). Fontos itt ez a kifejezés, hogy a két „lélek” forr össze egymással, és nem a két test. Ezért nagy kérdés, hogy férfi és nő között lehetséges-e barátság, ahol bizonyos esetekben a testi kísértés állandó, és ezért abból testi-lelki összeforrás lehetséges, ami már nem barátság, hanem szerelem. De tovább megyek, amikor idézem az egyik ismerősömet, aki azt hangsúlyozta, hogy neki a Felesége egyben a legjobb barátja is; – persze ő több mint barát, de az is számára. Az Úr teremtési rendjének tiszta medrében a barátság az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen eleme lehetne… – 2. A barátság „szíve” az a krisztusi szeretet, amelyben valaki képes úgy szeretni egy másik valakit, mint önmagát (Máté 7,12). – 3. A barátság próbája mindig a rendkívüli helyzetekben történik. A barátság áldozatot is kész hozni a másikért (4–5). – Ha ritka ez a tapasztalatunk, vígasztajon meg bennünket Jézus Krisztus szava: „Ti az én barátaim vagytok” (János 15,14)

___

* Ritka kincs a barátság, manapság különösen. Jónátán és Dávid barátságának leírása ezt a megállapítást csak megerősíti bennünk.

– 1. A barátság definíciója a mai Ige szerint: két ember lelke összeforr (1).

Fontos itt ez a kifejezés, hogy a két „lélek” forr össze egymással, és nem a két test.

Ezért nagy kérdés, hogy férfi és nő között lehetséges-e barátság, ahol bizonyos esetekben a testi kísértés állandó, és ezért abból testi-lelki összeforrás lehetséges, ami már nem barátság, hanem szerelem.

De tovább megyek, amikor idézem az egyik ismerősömet, aki azt hangsúlyozta, hogy neki a Felesége egyben a legjobb barátja is; – persze ő több mint barát, de az is számára.

Az Úr teremtési rendjének tiszta medrében a barátság az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen eleme lehetne…

– 2. A barátság „szíve” az a krisztusi szeretet, amelyben valaki képes úgy szeretni egy másik valakit, mint önmagát (Máté 7,12).

Ezt az önzetlen, tiszta barátságot egymás számára szövetségkötéssel nyilvánvalóan megerősítik, hogy mindenkor támogatják egymást (1–3).

Tényleg nagy ajándék egy-egy ilyen barát, hiszen Isten eszközévé lehetünk egymás életében: bátorítva, támogatva, erősítve egymást.

A barátság, közös, szent célokért összefogva előbbre jut, mert ilyen értelemben is igaz, hogy jobban boldogul kettő, mint egy (Prédikátor 4,9).

A barátság azonban mindig párhuzamosan fut a „vér szerinti” kapcsolatokkal, és azokat soha nem írhatja felül, vagy csak Istentől rendelt, kivételezett helyzetekben. Az ugyanis lehetetlen, hogy az ötödik parancsolatot semmibe véve megtagadjuk a szüleinket, a gyermekeinket egy barátságért (5).

– 3. A barátság próbája mindig a rendkívüli helyzetekben történik.

A barátság áldozatot is kész hozni a másikért.

Ennek kifejezéseként adta át Jónátán a kiváló harci fegyvereit Dávidnak (4).

Ezért nem irigykedett Jónátán Dávid harci sikereire (5).

Ezért tartott ki Jónátán Dávid mellett akkor is, amikor Dávidnak menekülnie kellett.

Fokozom az üzenetet: a barát akkor is kitart a másik mellett, amikor az a saját baja, bűne miatt került bajba.

Nagy áldás, ha nemcsak testvérei, hanem barátai is vagyunk egymásnak.

A barátság azt jelenti, hogy nemcsak szép kegyességben, hanem az élet sűrűjében éljük meg a testvériséget, mert egymásnak bajtársai is vagyunk (Filippi 2,25).

A barátságban van valami emberi, valami krisztusi, valami gyakorlati keresztyénség.

A barát több, mint a testvér.

Nem lehet mindenki barát, abból kevés van, de Isten nagy ajándéka a barát.

– Ha ritka ez a tapasztalatunk, vígasztajon meg bennünket Jézus Krisztus szava: „Ti az én barátaim vagytok” (János 15,14)