előző nap
következő nap

„...szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” Mk 10,32–45

32 Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: 33 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, 34 kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad. 35 Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk. 36 Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek? 37 Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. 38 Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? 39 Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40 de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. 41 Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. 42 De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. 43 De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; 44 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! 45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

Jakab és János kérése miatt jogosan haragudott meg a többi tanítvány. A másokat kirekesztő önzésből akkor kezd gyógyulni az életünk, ha feltétel nélkül vállaljuk a közösséget Krisztussal (39–40). Engedjük, hogy az uralkodó gondolkodásmód helyett (42–44) ő legyen a legmeghatározóbb az életünkben, hiszen azért jött, hogy „...szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (45).

RÉ 357 MRÉ 319

„Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.” (1Sámuel 18,6–30) 1Sámuel 18,6–30

(14) „Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.”(1Sámuel 18,6–30)* – 1. Dávid egyre sikeresebb lett. Ennek látható jelei voltak: hadi sikerek (6–9; 25–27), társadalmi sikerek (22–24), népszerűség (14–16), magasrangú nők kegyei (17–24). – 2. Sikeresnek lenni veszélyes. Egyrészt azért, mert a siker nagy kísértés. Az ember könnyen elbízhatja magát, ahogy ez a nyomorúság később Dávidot is elérte. Másrészt a siker azért is veszélyes, mert azonnal irigyek, sőt halálos ellenségek támadnak. Az illető egyszerre csak az utálat tárgya lesz bizonyos körökben. Minél nagyobb a siker, annál nagyobb körökben és annál életveszélyesebben rombol ez az utálat (10–13). A siker és a félelem egy idő után együtt járnak (12). Saul király a dárdájával Dávidra támadt (11), hiszen már nem csak féltékeny volt a király Dávidra, hanem annak ellenségévé lett (27). – 3. A siker csak akkor legitim, ha a siker valójában áldás; vagyis, ha az nem emberi trükkök, erőlködések, vagy magunknak tulajdonított tehetség eredménye, hanem az Isten ajándéka, amit egy bizonyos időre azért kaptunk Őtőle, hogy azzal az Ő dicsőségére és sokak javára éljünk, és amikor kell, visszaadjuk annak, akitől azt kaptuk. Dávid azért járhatott minden útján sikerrel, mert vele volt az Úr (14).

___

* – 1. Dávid egyre sikeresebb lett.

Ennek látható jelei voltak: hadi sikerek (6–9; 25–27), társadalmi sikerek (22–24), népszerűség (14–16), magasrangú nők kegyei (17–24).

– 2. Sikeresnek lenni veszélyes.

Egyrészt azért, mert a siker nagy kísértés. Az ember könnyen elbízhatja magát, ahogy ez a nyomorúság később Dávidot is elérte.

Másrészt a siker azért is veszélyes, mert azonnal irigyek, sőt halálos ellenségek támadnak. Az illető egyszerre csak az utálat tárgya lesz bizonyos körökben. Minél nagyobb a siker, annál nagyobb körökben és annál életveszélyesebben rombol ez az utálat (10–13).

A siker és a félelem egy idő után együtt járnak (12).

Saul király a dárdájával Dávidra támadt (11), hiszen már nem csak féltékeny volt a király Dávidra, hanem annak ellenségévé lett (27).

A siker önmagában nagy gond.

Egy ideig élvezheti az ember, valaki akár haláláig is hajszolhatja a sikert, de a megtért ember nem sikerre, hanem áldásra vágyik. A kettő között föld és ég a különbség.

Gyerekkorában az ember még fel akar mászni a fára, mint a nagyobb fiúk, később már azonban csak azon jár az esze, hogyan tud ép bőrrel lejutni onnan.

– 3. A siker csak akkor legitim, ha a siker valójában áldás; vagyis, ha az nem emberi trükkök, erőlködések, vagy magunknak tulajdonított tehetség eredménye, hanem az Isten ajándéka, amit egy bizonyos időre azért kaptunk Őtőle, hogy azzal az Ő dicsőségére és sokak javára éljünk, és amikor kell, visszaadjuk annak, akitől azt kaptuk.

Dávid azért járhatott minden útján sikerrel, mert vele volt az Úr (14).