előző nap
következő nap

„...aki mindvégig kitart, az üdvözül” Mk 13,1–20

1 Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! 2 Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? 5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! 6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. 7 Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé földrengések és éhínségek lesznek: ez csak a vajúdás kínjainak kezdete. 9 Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság" ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 15 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! 17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. 20 És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.

„...aki mindvégig kitart, az üdvözül" (13). Krisztus követőjének egyetlen feladata van ebben a világban: az életével és a szavaival elmondani mindenkinek az evangéliumot. Ugyanakkor ezért szenvedéseket, hátratételt, lenézést, kiközösítést, még a halált is fel kell vállalnia. Jézus tudta előre, hogy ami rá vár, az vár majd a tanítványaira is. Ezért bátorítja őket, hogy tartsanak ki mindvégig, mert az üdvösség az út végén vár ránk. Kérjünk minden nap erőt Istentől ehhez a kitartáshoz.

RÉ 364 MRÉ 321

„Gonoszoktól ered a gonoszság.” (1Sámuel 24) 1Sámuel 24

(14) „Gonoszoktól ered a gonoszság.”(1Sámuel 24)* A GONOSZ sokféle halálosan romboló tevékenységének néhány elemére mutat rá a mai igeszakasz. – 1. A gonosz soha nem adja fel az üldözést, újra és újra támad. Az üldöző soha nem adja fel. Saul, visszatérve a filiszteusokkal való harcból, újfent Dávid üldözésébe fog. Akit megszállt a gonosz, az a „végig” viszi a másik kergetését. Vannak olyanok, akikkel nem lehet szót érteni, akiket nem lehet meggyőzni (1–3). – 2. A gonosz arányt tévesztet velünk. Dávid megkíméli Saul életét. Saul király azonban továbbra is tart Dávidtól. A gonosz felnagyít minden konfliktust, minden gyanakvást, minden félelmet (4-16). – 3. A gonosz csak szünetet tart. A gonosz csak akkor hagyja el „áldozatát”, ha az Úr valósággal megszabadítja a megszállottat, ha Jézus Krisztus hatalma kiűzi a gonoszt (Márk 1,25). Saul itt ugyan a helyzet váratlansága miatt megilletődik; – de tudjuk, hogy ezzel a gonosz csak szünetet tart. Ahol nincs megtérés, nincs megoldás, legfeljebb szünet (17–23). –  Áldott légy Urunk, hogy te már legyőzted a gonoszt. Hozzád menekülünk mi is, sokféleképpen megszállottak.

___

* A GONOSZ sokféle halálosan romboló tevékenységének néhány elemére mutat rá a mai igeszakasz.

– 1. A gonosz soha nem adja fel az üldözést, újra és újra támad.

Az üldöző soha nem adja fel.

Saul, visszatérve a filiszteusokkal való harcból, újfent Dávid üldözésébe fog.

Akit megszállt a gonosz, az a „végig” viszi a másik kergetését.

Még akkor sem marad abba az üldözés, ha úgy tűnik, hogy már vége, és sikerült az üldözőt meggyőzni, mint éppen itt, a mai igeszakaszban.

Vannak olyanok, akikkel nem lehet szót érteni, akiket nem lehet meggyőzni.

Ez is a gonosz természetéhez tartozik.

Arról nem is beszélve, hogy lám, milyen szánalmas testet ölt ez az üldözés: Saul háromezer emberrel indul Dávid ellen (1–3).

– 2. A gonosz arányt tévesztő indulata megdöbben a jóindulaton, zavarba jön, de ez nem hoz valós megoldást.

Saul éppen abban a barlangban végzi szükségét, ahol Dávid és emberei rejtőznek.

Dávid nem emel kezet az Úr felkent királyára, hanem megkíméli az életét, és mindjárt utána ezt bizonyítékokkal elmondja Saulnak, jelezve, hogy semmi rosszat nem tervez Saul ellen.

Ez a hit, amely nem enged a gonosznak, és a hitelét vesztett emberen túl is tiszteli az Úrtól rendelt tisztség képviselőjét.

Lám, a történtek után világosak, konkrétak a viszonyok.

Az Úr tegyen ezek után igazságot a felek között (13), ha azok továbbra is hajthatatlanok.

Innentől kezdve a gonosz jelenléte és a gonoszság ténye tagadhatatlan, amely mégis tehetetlenné tesz indulatainkkal szemben (14).

Pedig milyen nevetséges a királynak azt hinni, hogy valaki is érdemben üldözheti őt. Olyan ez, mintha valaki egy bolhától, vagy egy döglött kutyától tartana (15). A gonosz természete az, hogy arányt tévesztet velünk, felnagyít minden konfliktust, minden gyanakvást, minden félelmet (4–16).

– 3. A gonosz csak szünetet tart.

A gonosz csak akkor hagyja el „áldozatát”, ha az Úr valósággal megszabadítja a megszállottat, ha Jézus Krisztus hatalma kiűzi a gonoszt (Márk 1,25).

Saul itt ugyan a helyzet váratlansága miatt megilletődik, megjuhászodik, hiszen joggal tart Dávidtól, és bebiztosítja magát; – de tudjuk, hogy ezzel a gonosz csak szünetet tart.

Ahol nincs megtérés, nincs megoldás, legfeljebb szünet (17–23).

–  Áldott légy Urunk, hogy te már legyőzted a gonoszt.

Hozzád menekülünk mi is, Urunk, sokféleképpen megszállottak.

Hozzád menekülünk Urunk, valóságos megoldásért, de az életmentő szünetért is.