előző nap következő nap

„Bizony ez az ember Isten Fia volt!” Mk 15,33–41

33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 35 Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja. 36 Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! 40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.

A halál csendjében hitvallásként fogalmazódik meg az élet Urának felismerése: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!” (39). Kapaszkodónk ez a felismerés: a halálban ott van az Isten Fia! Fel lehet őt ismerni a veszteségben, a fájdalomban. Ott van hozzánk a legközelebb. A százados elég közel állt ahhoz, hogy ezt felismerje. A távolabb állók fájdalmában vajon helyet kapott-e ez a felismerés?

RÉ 337 MRÉ 223

„Nektek szóló ajándék ez…” (1Sámuel 30,16–31) 1Sámuel 30,16–31

(26) „Nektek szóló ajándék ez…” (1Sámuel 30,16–31) Ott ragyog ebben a nehéz ószövetségi Igében NAGYPÉNTEK KRISTÁLYTISZTA EVANGÉLIUMA. – 1. Mindent visszakapott Dávid, amit elveszettnek vélt. Látszólag ő szerezte vissza az amálékiak által elrabolt szeretteiket és vagyonukat, de valójában az Úr ajándékozta azokat vissza neki és a vele lévőknek. Jézus Krisztus megváltó halála, váltságáldozata által Isten mindent visszaadott nekünk, amit mi engedetlenül eljátszottunk. Micsoda kegyelem részesei vagyunk! (16– 20) – 2. Ez a krisztusi kegyelem nem az érdemeink szerint könyörül rajtunk, hanem egyformán oszt irgalmából a bátrabbaknak és a félősebbnek, a tehetségesebbnek és a szerintünk gyengébbeknek, a harcos buzgó güzüknek és a nyugodtabb szelídeknek egyaránt; –  ahogy Dávid nem adott helyt itt az irigységnek a különbségtételnek, hanem a harcosok és a felszerelést őrzők is egyforma részt kapnak. Isten logikája más, kegyelme felfoghatatlan, irgalma nem érdemeken múlik (21–25). Ezt a szőlőmunkások példázatában világosan kifejtette nekünk (Máté 22,33–46). – 3. Bizony ajándék az Úr kegyelme, mindenestül, ahogy itt még azok is kapnak részt a győzelemből, akik otthon maradtak. Dávid saját népének küldi az ajándékok jó részét (26–31). Az Úr népe bizonyosan megajándékozott nép. Ez az ajándék boldog örömre, hálaadásra, gyümölcstermő életre indít.