„Bizony ez az ember Isten Fia volt!” Mk 15,33–41
A halál csendjében hitvallásként fogalmazódik meg az élet Urának felismerése: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!” (39). Kapaszkodónk ez a felismerés: a halálban ott van az Isten Fia! Fel lehet őt ismerni a veszteségben, a fájdalomban. Ott van hozzánk a legközelebb. A százados elég közel állt ahhoz, hogy ezt felismerje. A távolabb állók fájdalmában vajon helyet kapott-e ez a felismerés?
RÉ 337 MRÉ 223„Nektek szóló ajándék ez…” (1Sámuel 30,16–31) 1Sámuel 30,16–31
(26) „Nektek szóló ajándék ez…” (1Sámuel 30,16–31) Ott ragyog ebben a nehéz ószövetségi Igében NAGYPÉNTEK KRISTÁLYTISZTA EVANGÉLIUMA. – 1. Mindent visszakapott Dávid, amit elveszettnek vélt. Látszólag ő szerezte vissza az amálékiak által elrabolt szeretteiket és vagyonukat, de valójában az Úr ajándékozta azokat vissza neki és a vele lévőknek. Jézus Krisztus megváltó halála, váltságáldozata által Isten mindent visszaadott nekünk, amit mi engedetlenül eljátszottunk. Micsoda kegyelem részesei vagyunk! (16– 20) – 2. Ez a krisztusi kegyelem nem az érdemeink szerint könyörül rajtunk, hanem egyformán oszt irgalmából a bátrabbaknak és a félősebbnek, a tehetségesebbnek és a szerintünk gyengébbeknek, a harcos buzgó güzüknek és a nyugodtabb szelídeknek egyaránt; – ahogy Dávid nem adott helyt itt az irigységnek a különbségtételnek, hanem a harcosok és a felszerelést őrzők is egyforma részt kapnak. Isten logikája más, kegyelme felfoghatatlan, irgalma nem érdemeken múlik (21–25). Ezt a szőlőmunkások példázatában világosan kifejtette nekünk (Máté 22,33–46). – 3. Bizony ajándék az Úr kegyelme, mindenestül, ahogy itt még azok is kapnak részt a győzelemből, akik otthon maradtak. Dávid saját népének küldi az ajándékok jó részét (26–31). Az Úr népe bizonyosan megajándékozott nép. Ez az ajándék boldog örömre, hálaadásra, gyümölcstermő életre indít.